Mozartról képpel, szöveggel, zenével
Mivel az idén ünnepeljük Mozart születésének 250. évfordulóját, természetes, hogy Magyarországon is temérdek új könyv és CD jelenik most meg. Az egyik friss kiadvány játékos ötletből született, ebben ugyanis a kifejező erejű grafikák mellett fiktív levélregény olvasható. A szerző, Donovan Bixley Mozart leveleiből és fennmaradt családi dokumentumokból merített ihletet, s írt elképzelt Mozart-leveleket. Mindemellett a könyv végén CD-melléklet található, amelyen jól ismert művek részletei csendülnek fel – nem akármilyen felvételeken. Ezek közül is kiemelkedik a C-dúr zongoraverseny részlete Jandó Jenő és a Concentus Hungaricus előadásában, ez a rendkívüli arányérzékkel előadott részlet az egész kiadvány egyik gyöngyszeme.
Mozart nem volt még 36 esztendős, amikor meghalt, addigra elképesztő életművet alkotott: több mint 650 művet komponált. Rengeteget dolgozott, imádta a zenét és a zeneszerzést. Édesapja, Leopold Mozart udvari muzsikus és zeneszerző volt, aki hamar fölfedezte fiában a rendkívüli tehetséget, s igyekezett egyengetni az útját. Sok dokumentumot, családi levelet megőrzött, ezek fia kicsi gyerekkorától körülbelül 30 éves koráig rengeteget elárulnak Wolfgang Mozartról. A kis Mozart legkorábbi fennmaradt levelei 1769-es datálásúak, Mozart ekkor 13 éves volt, s akkor utazott apjával Itáliába, ahol aztán nagy sikereket aratott. A 13 éves ifjú szeretett játszani a szavakkal. Szórakoztatták a játékos fordulatok, igaz, közben elírt betűket – valószínűleg villámgyorsan papírra vetette a gondolatait, s utána nem törődött azzal, hogy átjavítsa az egyébként lendületes, egyéni stílusú szöveget.
Mozart a szerző szerint – és az általa írt „elképzelt” levelek alapján – rendkívül gyors észjárású, élénk fantáziájú, remek humorú, szorgalmas és intelligens ember lehetett. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem Mozart valós levelei, noha a dokumentumok, a mondatok és szavak valósak, amelyek alapján ezek a levelek íródtak.
Jó játék ez a fiktív levélfolyam. Ahogy egészen rendkívüliek a kötet illusztrációi is, a nagy, színes képek olyan erőteljes, egyéni világot tükröznek, hogy a kötet elejétől fogva kíváncsian lestem, mikor derül ki végre, ki készítette a képeket. A könyv – egyébként az egész kötet egységes, kifejező képi világánál harsányabb – címlapján ugyanis Donovan Bixley neve szerepel egyedül. Az impreszszumban sem szerepelt külön, ki írta a leveleket, ki készítette a grafikákat. Aztán a kötet végén, A szerző megjegyzése és Köszönetnyilvánítás című egész oldalas szövegben bukkan fel egy mondat, amelyből kiderül, hogy maga Donovan Bixley az illusztrátor. Lehet, hogy Új-Zélandon, ahol a kötet eredetileg napvilágot látott, ő ismert grafikus, nálunk azonban jó lett volna ezt külön kiemelni – megérdemelte volna az, aki ilyen erőteljes képi világot tud teremteni, s hosszas kutatómunka után ilyen érdekes levélfolyamban be tudja mutatni egy élet(mű) fontos mozzanatait.
Donovan Bixley: Őszinte híve, Mozart (Wolfgang Amadeus
Mozart elképzelt levelei), Egmont kiadó, Budapest, 2005, 121 oldal, CD-melléklettel, 4999 forint
