Mit gondol Molnár, a balhés miniszterjelölt?
Az origo összeállítást közöl Molnár Lajos eddigi pályájáról, amely bővelkedett konfliktusokban.
Egyik emlékezetes ügye volt, amikor 2004 márciusában a Financial Timesnak adott nyilatkozatában rendkívül kritikusan fogalmazott a magyar egészségügy helyzetéről. Azt mondta a hálapénzről, hogy az orvosok "csak a saját zsebüket bélelő rendszert védelmezik". A Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetése felháborodott, és etikai vizsgálatot kezdeményezett Molnár ellen, de a MOK Komárom-Esztergom megyei szervezete, amely a vizsgálatot lefolytatta, elutasította a panaszt.
Nem sokkal később a fővárosi Szent István Kórház igazgatójaként keveredett konfliktusba. 2004 szeptemberében a Fővárosi Közgyűlés egészségügyi bizottsága menesztette a vezetői állásból a fideszes és szocialista képviselők szavazataival. Az indoklás szerint a közbeszerzések miatt már többször megbüntették a kórházat, és a főigazgató olyan személyi döntést hozott, amelyet a munkaügyi bíróság megváltoztatott. Molnár visszautasította a vádakat, és azt állította, hogy a két nagy párt "a kassza kulcsához" akar hozzáférkőzni a menesztésével. Ezzel arra utalt, hogy az évi 7-8 milliárd forintos bevételt elkönyvelő kórház az ő igazgatása alatt több százmilliós tartalékot halmozott fel.
Akkor tehát az MSZP-vel és a Fidesszel - legalábbis azok fővárosi szervezeteivel - is összerúgta a port, a szabad demokraták azonban kiálltak mellette.
A következőkben megismerheti a jelölt egészségüggyel kapcsolatos elképzeléseit.
"Mit akarsz? Miért akarja egy 59 éves kórházigazgató orvos szobáját a parlament gyakran üres, ritkán izgalmas termére cserélni? Ezt kérdezi tőlem sok barát, kolléga, ismerős. Segíteni szeretnék gyógyulni és gyógyítani. Most pár ezer beteg, pár száz orvos sorsán javíthatok, de sokan vannak szenvedők. A mai egészségügyben szenvednek a betegek és rosszul érzik magukat az orvosok, nővérek: mindnyájan kiszolgáltatottak, senki nem elégedett. Nem jó ez így. [...] Vesszőfutás a betegek szempontjából. Senki nem hősként megy műtétre, orvoshoz, kórházba. Elég baj betegnek lenni, de a magyar beteg nem csak betegsége miatt szorong. Vigyek-e poharat meg WC-papírt, ki fog operálni, mennyit kell adni, hányan szenvednek majd hangosan a szobában, eleget adtam? Szégyen, hogy ezzel kell foglalkoznia a betegnek, hiszen sokat fizet azért, hogy gyógyulhasson. Míg dolgozik, átlagosan évi 300. 000 forint járulékot vonnak béréből (25 év munka, 9 millió forint TB járulék), s fizet még hálapénzt, meg egyre többet gyógyszerért. Jó ez így?
Ámokfutás az egészségügy szempontjából. Ebben a rendszerben a "több beteg = több pénz" elv érvényesül. Az egészségügy fut a beteg pénzéért. A kórház akkor boldogul, ha minél több beteget vesz fel, többet vizsgál, operál. Az orvos, a nővér a fizetéséből nem él meg, csak a "boríték" tarthatja el. Normális ez így?
Versenyfutás a betegért. Éveket dolgoztam Afrikában, Európában. Soha nem dolgozhattam itthon olyan boldogan, mint külföldön. Mert ott a gyógyítás örömét nem rontotta el az ámokfutás. Csak gyógyítanunk kellett. Versenyezni azért, hogy a beteg elégedetten, gyógyultan távozzon. Mert ha nem, mást választott: más biztosítót, más kórházat. De az orvos, nővér is választhatott más intézményt, ahol megélhetése nem a boríték tartalmától, hanem a fizetésétől függött.
Mit akarok? Olyan egészségügyet, ahol előre köszönnek a betegnek, mert csak ő a fontos. Olyat, ahol a fizetéséből tisztességesen megél orvos, nővér, és nem a pénzt lesi, hanem a könnyet a szenvedő szemében, a hálát pedig virágnak vagy jó szónak hívják. Azt akarom, hogy egészséges gyerekeink, unokáink a játszótér egén ne zúgó repülőt, hanem papírsárkányt lássanak, amit nagyszüleikkel eregetnek. És azt akarom, hogy tehessek érte, mert sokan elhiszik, hogy együtt nem csak álmodni, de tenni is képesek vagyunk." - írja az egészségügyiminiszter-jelölt az SZDSZ honlapján. (origo - VGO)
