Együttérzés: Gyurcsány dacol Bokrossal: Nem, nem és nem!
Gyurcsány Ferenc mai internetes naplóbejegyzésében négy pontban fogalmazta meg válaszát az elmúlt héten megfogalmazódott kérdésekre. Az elsőben arról ír, hogy a megszorításokkal valójában a választási prgormjukat hajtják végre.
"A válaszom egyértelműen és határozottan: igen! Meg kell nyugtatni a kétkedőket, és el kell mondani újra és újra, hogy a választási programunkat hajtjuk végre! Azt a programot, amelynek a középpontjában az állt, hogy Magyarországot, évi mintegy ezer milliárdos fejlesztéssel, egy élhetőbb, fejlettebb, nyugatosabb, modernebb országgá tesszük. Ennek részleteit, az Új Magyarország program bemutatáskor mondtuk el, Nyíregyházától Pécsig. Akkor is és most is azt vallom: annak érdekében kell minden szükséges átalakítást elvégezni, hogy ez a program, ezek a fejlesztések átalakíthassák Magyarország arculatát. Ennek érdekében kell egyensúlyt teremteni a költségvetésben, hogy valóban megkapjuk a Brüsszelben kiharcolt uniós pénzt. És azért, hogy ezt a pénzt ne lyukas zsákba öntsük. És azért is, hogy az állam ne csak elkölteni tudja ezt a pénzt, hanem képes legyen befektetni. Befektetni a jövőbe. Ehhez viszont reformok sokasága kell. Az Új Magyarország fejlesztési program megvalósításának feltételei tehát: az állam működésének reformjai, és egyensúly-teremtés az államháztartásban. Természetesen, a kampányban arra koncentráltunk, ami ennek a programnak a lényege: a fejlesztésekre. És ehhez tettük hozzá mindannyiszor, hogy ennek megteremtjük a feltételeit. Szó nincs tehát arról, hogy az egyensúlyteremtés maga a program. Az a program végrehajtásának előfeltétele. Végrehajtjuk, megvalósítjuk az Új Magyarország fejlesztési programot, úgy, ahogy azt a kampányban bemutattuk" - írja a kormányfő.
A második pontban arra a kérdésre válaszol, hogy miért pont most kell a megszorításokat (egyensúlyteremtő programot) végrehajtani. Gyurcsány szerint azért, mert "annak a szociális jóléti kiigazításnak, amit 2000-2002-től végeztünk, a számlája nagyobb, mint amit ma az államháztartásból újabb hitelek felvétele nélkül ki tudnánk fizetni. Hozzáteszem, éppen ezzel a szociális kiigazítással értük el – ami lássuk be, nem egy ambiciózus cél csak úgy önmagában –, hogy végre az átlagos jövedelmek és átlagos nyugdíjak meghaladják a rendszerváltás előtti szintet.
Az volt a cél – közös célja a parlamenti pártoknak –, hogy ledolgozzuk azt a hihetetlen hátrányt, amit felhalmoztunk a rendszerváltás utáni Magyarországon. Az egyéni hátrányok sokaságának leküzdésére – kétségtelen – a közösből áldoztunk. Ennek nyomán viszont megbomlott az egyensúly, nemcsak a költségvetésben, hanem a köz- és magánfelelősség, valamint a lehetőségek között is. Kiegyenlítettük az elmaradások jelentős részét, de mindeközben közadósságot halmoztunk fel. Ezért van szükség egy új egyensúly megtalálására."
A harmadik pontban a miniszterelnök kifejti, hogy a mostani megszorítások (egyensúlyteremtés) még nem a reform, miközben megérti, hogy sokan úgy érzik: "az állam már megint tőlük kér nagyobb hozzájárulást. Igazuk cáfolhatatlan. Hiszen hiába érvelünk azzal, hogy most azért kell megálljt parancsolni a jövedelmek gyors növekedésének, és azért kell növelni az állami bevételeket, mert az elmúlt 5-6 évben nagyobb tempót engedtünk a jövedelmek és szociális juttatások növekedésében, mint amennyit hosszútávon közösen elbírtunk. Rövidtávon ezt bírtuk. Rövid távon az ember nagyon gyorsan is tud futni, de ha hosszú távon is futni akar, akkor lassítani kell, be kell osztania erejét, mert nem fogja bírni a tempót. És ezt a tempót mi sem bírjuk hosszútávon. Persze mondhatják, hogy akkor miért diktáltuk ezt a nagy tempót? Azért, hogy előbb legyünk túl a szociális felzárkózás annyira vágyott szakaszán!"
Végül választ próbál adni arra a kritikára is, hogy miért nem a kiadáscsökkentő intézkedések vannak túlsúlyban a tervezett lépésekben.
"Ideje egyértelművé tenni: aki a kiadásokat akarja csökkenteni, az az állam szociális kiadásait kívánja megcsapolni. Mi viszont ezt nem akarjuk. Lehetne így is dönteni, de mi nem ilyen áron akarunk egyensúlyt. Nem kétséges, arra is van út, csak mi nem arra akarunk menni.
Van Magyarországon egy viszonylag kiterjedt szociális rendszer, amely természetesen működhetne jobban, nyújthatna még több szolgáltatást, soha nincs olyan, hogy azzal mindenki elégedett legyen. De azok, akik azt mondják, hogy faragjunk még le a kiadásokból, azok azt mondják, hogy nyúljunk hozzá a nyugdíjakhoz, kurtítsuk meg a családtámogatást és a lakástámogatást. (Ismeretes, hogy Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere többször hangsúlyozta: a 13. havi nyugdíjat meg kell szüntetni, oly módon, hogy beépítik azt a rendes nyugdíjakba. A közgazdász a nyugdíjak "megadóztatását" is jabvasolta. A szerk.) Én ezt nem fogom megtenni. E helyett inkább azt teszem, hogy megpróbálunk azoktól többet beszedni, akik eddig nem fizettek. Önmagában ez sem reform, nem állítom, hogy az. Beterelni az adófizetés alá azokat a cégeket – 10-ből 4 ilyen –, amelyek folyamatosan veszteségesnek tüntetik fel magukat. Van amelyik tényleg veszteséges. Nekik engedményt kell tenni. De nagyon sokan – és ezt tudjuk mindannyian – csak papíron veszteségesek. Ezért akarjuk megtalálni azokat, akiknek magas a jövedelmük, sok vagyont halmoztak fel, mégsem fizettek adót. Ez a tisztességes baloldali magatartás.
Tudom én, hogy ez az egész sokakban csalódást keltő, tudom, hogy mindenki jobban szeretné, ha továbbra is évi 5-6 százalékkal növekednének a jövedelmek. Tudom, hogy sokan szeretnék, ha továbbra is az lenne a legfontosabb kérdés, mennyivel csökkentsünk most adót. De itt és most, annak érdekében, hogy finanszírozható legyen az állam és benne a szociális és jóléti szolgáltatásainak széles köre, szükséges megerősíteni az állam pénzügyi egyensúlyát.
Annak érdekében pedig, hogy újra és újra ne boruljon fel ez az egyensúly, strukturális és pénzügyi reformokat kell elindítani. Ez elkezdődött az államigazgatás működésének átalakításával és már a következő hetekben folytatódik a közlekedési rendszerek átalakításával, az oktatási reform folytatásával, az egészségügyi rendszer reformjával, és megyünk előre annak érdekében, hogy hosszú távon is fenntartható legyen a nyugdíjrendszerünk.
Szó sincs arról, hogy a reformokat úgy általában szeretjük, hiszen ez önmagában nem mond semmit. Azt szeretnénk, hogy az állami intézmények szolgáltassanak, ne packázzanak velünk, hogy ne kerüljön ez nekünk sokba, hogy pontosan tudjuk, mire számíthatunk az egészségügyi szolgáltatások világában, hogy gyerekeink ne legyenek hátrányban csak azért, mert szegény családba vagy távoli faluba születtek. Erről szólnak ezek a programok. Hogy nem sikerült mindjárt az első héten elmondani, mi ennek a tartalma? Hát, persze! De négy évig kormányzunk!
Aztán remélem, a negyedik év végén azt fogják nagyon sokan gondolni, hogy bár voltak kényelmetlen időszakai ennek a kormányzati ciklusnak, de a felelősség áradt belőle. Ezért tesszük a dolgunkat, tesszük akkor is, ha, bevallom, politikusként és magánemberként is voltak már könnyebb napjaim. De a nehézségek, a konfliktusok, vagy a hibák – az általunk is elkövetett hibák – nem ingatnak meg" - érvel blogjában a kormányfő.
A blogban leírt érvelést ismételte meg a kormányfő a mai parlamenti vitanapon is. (amoba.hu - VGO)
