Gyurcsány: kövezzenek meg, de akkor sem kell érteni mindent
Gyurcsány Ferenc mai blogbejegyzésében a kormányalakításról ír. Szerinte természetes, hogy a kormánynak politikusok a tagjai és nem "steril szakértők".
"A parlamentáris demokrácia a pártok által megfogalmazott és képviselt alternatívák versengésére épül. A pártok a politikai akaratképzés fő színterei. A pártok politikusai fogalmazzák meg és képviselik a politikai programot és akaratot. A pártok belső versengő világában választódnak ki azok, akik ebben a képviseletben a legnagyobb felelősséggel és a legnagyobb befolyással vehetnek részt. A parlamenti választás a pártokról és a pártok mögött lévő szándékokról szól. A győztes arra kap mandátumot, hogy ezt hajtsa végre, a végrehajtás fő eszköze természetesen maga a kormány" - írja a kormányfő.
"Más társadalmi csoportoknak más eszközök alkalmazásával kíván támogatást adni, vagy kívánja velük a felelősséget megosztani. Különböző adópolitikákban, különböző egészségpolitikákban hisznek, más és más az agrárpolitikájuk. Ezeknek a politikáknak a képviseletére politikusok kellenek, és nem politikai értelemben steril szakértők. Ha van egyáltalán ilyen!? Az persze fontos, hogy az adott szakpolitika összefüggéseit a politikus átlássa. Ha megköveznek, akkor is azt mondom, hogy nem szükséges, hogy minden részletet tökéletesen ismerjen. Az szükséges, hogy olyan szakértőkkel vegye magát körül, akik világos alternatívákat fogalmaznak meg, bemutatva a lehetséges választások következményeit. És a politikus képes legyen ezek közül saját politikai meggyőződésének, törekvésének megfelelően választani, képes legyen döntéseket hozni, a döntéseket pedig érvényesíteni" - folytatja gondolatmenetét Gyurcsány.
Az utóbbi kettőről muszáj mondanom egy mondatot. A politikai akarat megfogalmazása, általában a politikai beszéd nagyon sok esetben valóságos politikai tett. Sok példát ismerünk, amikor egy kimondott mondat, messze tovagyűrűző politikai hatásokat kelt. De a kormányzásban a politikai tett alapvetően a döntés, a döntés kikényszerítése, a döntés meghozatalában való közvetlen részvétel vagy annak végrehajtása. A döntés fő színtere pedig a kormány, a minisztériumok vagy maga a parlament. Bármelyik helyszínt nézzük, azok tudnak hatékonyan dönteni, akiknek erős politikai támogatottságuk van. A döntés ugyanis nem más, mint élvezni sokak egyetértő támogatását a szándék megvalósításában, hisz a döntés legritkább esetben egyszemélyi.
De van egy másik feladat is: végrehajtatni a döntéseket. Több száz fős, helyenként több ezer fős apparátusokkal, akinek megvan a saját érdekük… nem egy esetben komoly kihívás ez. Ezt a végrehajtást megszervezni azok képesek leginkább, akiknek politikai hátterük van. Szóval minden amellett szól – és nem véletlenül látjuk Nagy-Britanniától Németországig, hogy a kormányok pártpolitikusokból állnak –, hogy ez így történjen nálunk is. Nincs ebben mesterkélt megfontolás. Az meg teljesen természetes és ki kell mondani: olyan emberek kellenek a kormányba, akik bírják a kormányzó pártok támogatását, akik nem csak abban tudnak részt venni, hogy okos döntéseket hozzunk, hanem abban is, hogy ezeket a döntéseket a parlamentben is lehessen érvényesíteni." (amoba.hu)
