Gyurcsány ma elköszön - és a politikusokat fenyegető veszélyekről ír
Gyurcsány Ferenc mai blogbejegyzésében a politikus feladatairól ír. A kormányfő szerint a politikusnak programot is kell adnia, nem csak a közvélemény-kutatásokra kell figyelnie, vagyis vállalnia kell a konfliktusokat. Gyurcsány szerint a politikusok olyanok, amilyenek általában az ország lakói. "Érdemben nem jobbak és nem rosszabbak. Vezetőként az átlagot elérő, azt meghaladó képességekkel, ambícióval. "Érdemben nem jobbak és nem rosszabbak. Vezetőként az átlagot elérő, azt meghaladó képességekkel, ambícióval. ... A politika egyik oldalról képviselet, a másik oldalról szakma. Mint képviselet azok igényéből indul ki, akiknek a nevében fellép. Ugyanakkor a politikus nem csak képviseli, hanem alakítja is azt az álláspontot, amit a többség a magáénak gondol. ... Más oldalról szakma is a politika. Akik régóta politikusok, lassan alig értenek máshoz. És minél régebben politikus valaki, annál nehezebb szakmát váltani. És annál világosabb, hogy a politikus benne akar maradni a politika világában. Ütközhet egymással a politika képviseleti funkciója és a funkciót hordozó ember nyilvánvaló önérdeke. A demokratikus politikai berendezkedés éppen arról szól, hogy ebben a konfliktusban a demokratikus képviseleti elem, az ehhez kötődő ellenőrzés legyen az erősebb, ne pedig az önérdek. Akkor működik jól a demokratikus politikai berendezkedés, ha a választók a politikus önérdekétől eltérő akaratukat is tudják érvényesíteni."
Gyurcsány szerint kétféle veszély fenyegeti a politikusokat: az egyik, hogy nem merik felvállalni a konfliktusokat, ezért politikájuk "alaktalanná", sodródóvá válik. A másik pedig, hogy messianisztikus vágy alakul ki benne, és ezért nem veszi figyelembe, hogy mit bír elviselni egy ország. "Ők is rajta szoktak veszteni. Mint mindig, ez is arány kérdése, megtalálni a progresszív arany középutat. Merni bátor ideák mentén programot adni, de nem hinni, hogy nap, mint nap történelmet kell írni, és váteszként a nemzet előtt járva éjjel és nappal diktálni a tempót, ugyanakkor nem belesüppedni a hétköznapi kompromisszumok végeláthatatlan sorába, kiszolgálva minden érdeket és annak ellenkezőjét. Ez a nagy dilemma."
Ezek után elköszön a kormány azon tagjaitól, akik az új kabinetben már nem kaptak szerepet.
"A most alakuló kormány kisebb lesz elődjénél, kevesebbeknek jut hely a kormányzás közvetlen közelében. Tudom, hogy van, akiket ez rosszul érint. Emberileg nemcsak hogy megértem, hanem szolidáris is vagyok velük. Politikusként és vezetőként viszont azt gondolom, hogy meg kellett ezt tenni. És ma ez az érdek erősebb, mint az a fajta szimpátia, ami a kormány nagyon sok tagjához fűz. Azt mondtam a kongresszuson, hogy nem barátokat hívok a kormányba. Ez abban az értelemben is igaz, hogy viszonyaimat a kormány tagjaival, a politika főszereplőivel nem személyes szimpátiáim alakítják. Hívok olyanokat is az új kormányba, akikhez kevesebb emberi viszony fűz, akikkel politikai értelemben korábban akár szakítottam is, de miután ezek politikai szövetségek és barátságok voltak, nem osztják az emberi barátságok szokásos sorsát, ahol egy szakítást nagyon nehéz kiheverni. Patetikusan hangzik vagy sem, csak azt tudom mondani, itt nem elsősorban mi számítunk." (amoba.hu)
