Gyurcsány tántoríthatatlan: Reformdiktatúra helyett reformdemokrácia
Gyurcsány Ferenc Londonból való hazaérkezése után internetes naplójában arról írt, hogy Magyarországon is egyre többen értik a kormány intézkedéseinek okát, értelmét. Ebben megerősíti őt Ferge Zsuzsa és Kornai János tanulmánya is.
"Ferge Zsuzsa e heti cikke, majd Kornai professzor hosszú, két részes tanulmánya mind-mind abban erősít meg, hogy csinálni kell, és menni kell előre. Persze, vannak viták és persze, vannak konfliktusok, az is biztos, hogy egyik vagy másik részletben lehetne másként is dönteni, de a lényeget tekintve ez az egyetlen járható út. Ha valamikor, akkor most tényleg igaz, hogy csak Magyarország számít. Sok mindent meg lehet és meg kell vitatni, de azt nem – mert nem érdemes -, hogy csak és kizárólag akkor tudunk egy erős országot csinálni, ha most rendbe teszünk, megváltoztatunk egy sor dolgot.
Tántoríthatatlan vagyok. Ugyanakkor nagyon tanulságos Kornai János egyik megjegyzése, az tudniillik, hogy ahogy haladunk előre az időben és túl vagyunk fontos döntéseken, annál inkább érdemes nem egyszerűen döntéseket bejelenteni, hanem azt megelőzően megosztani a dilemmákat, a gondokat, felvázolni az alternatívákat.
A kiigazítást nem lehet másként csinálni, mint erős kormányzati akarattal: adókról ritkán szoktunk hosszú, nyilvános társadalmi vitát folytatni. A kiigazítás nagyobbik részét nem lehet másként megtenni, minthogy előáll a kormány a javaslatával és erről gyors egyezetést folytat. A reformok ügye ettől eltér. Ott úgy érzem, érdemes Kornai János megjegyzését komolyan venni és kormányzati döntéseket megelőzően bemutatni, hogy a kormány milyen alternatívákat lát, milyen gondokat, milyen bajokat észlel, mire keresi a megoldást. Derüljön ki, hogy miből lehet választani és kinek, milyen programja van. Az egészségügyi reformot már például biztos, hogy így kell megcsinálni. Reformdiktatúra helyett, ha úgy tetszik reformdemokráciát, és az ahhoz szükséges intézményeket kell megteremteni. Ilyen módon aztán el lehet kerülni egy sor félreértést is. Koalíción belül és koalíción kívül is. Hiszen nyilván senki nem boldog akkor, hogy ha egy korábbi közös álláspontot utólag kell megváltoztatni.
Ha a társadalmi partnerekkel meg lehet állapodni úgy, hogy az a program fő irányát – ami az ország szempontjából döntő –, nem befolyásolja, azaz a kiigazításhoz szükséges egyensúlyi lépésektől nem tér el, társadalompolitikai következményekben nem sérti a fő irányt, akkor érdemes elfogadni kompromisszumokat. Persze, hogy sajnálom, hogy ha egy ilyen kompromisszum megbukik. Megbukik azért, mert a kisebbik koalíciós párt azt nem tudja elfogadni. Oly sokszor mondom, hogy arányokról szól a politika. Az állhatatosság melyik ponton csap át doktrinerségbe, bigottságba, a kompromisszumkészség mikor fordul át elvtelenségbe: mindig ezek a dilemmák. Azt gondolom, igazuk van a szocialistáknak, amikor egyezségre törekedtek a társadalmi partnerekkel és ez attól függetlenül így van, hogy teljesen érthető módon nem szabad senkit sem kész helyzet elé állítani, és ha valaki úgy érzi, hogy ez történik vele, akkor jogos lehet a felhorkanása." (amoba.hu)
