Hibás taktikát választott a koalíció?
Török Gábor politológus, a Vision Consulting vezetője a Magyar Hírlapban elemzi a májusi politikai napirendet. (A poltikai napirenden felbukkanó témákat a cég a szerint méri, hogy melyek bukkannak fel az alábbi helyek közül legalább kettőben: valamely országos tévécsatorna híradójában vezető hírként; valamely országos napilap első oldalán, valamely vezető internetes honlap első oldalán.)
Török mérései alapján a május kis túlzással szinte csak két témáról, a győztesek kormányalakításáról és a vesztesek regenerálódási törekvéséről szólt. Ez utóbbi érthető, hiszen a választásokon vereséget szenvedő Fidesz vezetői mindent megtettek, hogy megelőzzék a nagyobb válságot, és jelentősebb megrázkódtatások nélkül megőrizzék párton belüli hatalmukat. Ehhez a klasszikus előremenekülési taktikát alkalmazták: mindent megváltoztattak, hogy lehetőleg semmi ne változzon.
Nagyobb talány a kormányzat viselkedése, mert fő szabály szerint a győztesek nem eltűnni szoktak a nyilvánosságból, hanem uralni azt. Ehhez képest májusban a győztesek – és különösen a győztesek győztese, azaz a miniszterelnök – látványosan kivonták magukat a (hír)forgalomból. A napirendi szereplést illetően például Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc nagyjából azonos számban jelentek meg a nyilvánosság előtt. A politológus megpróbál váalszt adni arra a kérdésre, hogy miért választotta Gyurcsány és a koalíció ezt a "visszavonulást", és hogy ezt saját maga számára hasznosan tették-e?
A közvélemény híréhségének mesterséges előidézése, ez a sajátos kiéheztetés akár pozitív hatást is kiválthat - írja Török. A látványos kivonulás, kommunikációs önkorlátozás mellett is megfogalmazhatók érvek: egyrészt így biztosítható volt a tárgyalások ellenőrizhetősége, megakadályozhatóvá vált a kiszivárogtatás, másrészt pedig így még több figyelem irányult a híreket egyedül produkáló vesztesekre, azaz újra és újra tudatosítani lehetett a hírfogyasztókban a választás eredményét.
Ezek megfontolandó szakmai és politikai érvek, ám legalább ilyen erősek a kormány számára negatív hatások. Májusban szinte kizárólag az ellenzék kapott lehetőséget arra, hogy előkészítse a talajt a kormány első döntéseihez, azaz megágyazzon, keretbe foglalhassa, értelmezhesse a majd júniusban nyilvánosságra kerülő változtatásokat. Amikor május végén a kormánypártok is beszélni kezdtek, számukra alapvetően kedvezőtlen értelmezési keretben kellett megszólalniuk.
A szakember alternatív lehetőséget is felvázol.
Ha a választások után a kormány azonnal előveszi a reformpárti retorikát, és gyors cselekvéssel kihasználja a győzelmi mámor katartikus hatását, talán sikeresebben vihette volna keresztül az üzeneteit, fogadtathatta volna el az első – feltételezhetően nem mindenkinek kedvező – döntéseit.
Török szerint ez a lehetőség akkor nem áll fenn, ha kormánypártok valójában nem voltak felkészülve a győzelemre, mert akkor valóban időre volt szükségük ahhoz, hogy áttekintsék a helyzetüket, elkészítsék terveiket.
A fenti fejtegetéshez annyit talán nem árt megjegyezni, hogy a kormányfő és a kisebbik koalíciós párt - meglehet ritka, és a nem az említett fősodorba tartozó médiákban zajló (például a kormányfő blogja) - megszólalásai hangsúlyozottan ilyen (vagyis reformelkötelezett) értelmezést kívántak adni jövendő cselekvéseiknek. (Magyar Hírlap - VGO)
