"Miért ne szerethetné egy jobboldali József Attilát?"
Ablonczy Balázs történész a Heti válasz hasábjain gondolkodik a jobboldal választási vereségének okain. A szerző szerint a semjéni, mikolai mondatok, a szerverügy és hasonlók mind kódolva voltak a Fidesz kampányában: csak az volt a kérdés, mikor kerülnek elő. Ablonczy szerint a magát konzervatívnak, jobboldalinak, konzervatív-szabadelvűnek tartó polgárnak fel kell tennie bizonyos kérdéseket.
"Legelsősorban is: jól gondoltunk-e mindent? Szükség volt-e például az állandó összetartásra és a sorból kilépők állandó morális szankcionálására? Az állandó együtt beszélésre? Jó volt-e, hogy a kulturális élet területén tapasztalható balliberális fölényt érzékelve a jobboldal ellenkultúra építésébe kezdett? S az lett a magyarság fokmérője, hogy ki mennyire szereti Sajó Sándort és Wass Albertet. Ennyire ne bíznánk az egyéni ítélőképességben? Miért ne szerethetné egy jobboldali József Attilát, és miért ne röhöghetne a South Parkon? Ha el tudja választani magában politikai identitását attól, hogy éppen verset szeretne olvasni vagy éppen röhögni akar. Meg számítógépen lövöldözni, vízibiciklizni és libegőzni. Az élet nem állandó ideológiai készenlét. Márpedig sokszor volt ilyes elvárás az elmúlt években. Egyél Magort, vedd meg dévédén a Trianon-filmet. Ennek következtében egyenes út vezetett (és vezet) olyan szimbólumharcokhoz, amelyekből a jobboldal csak rosszul jöhet ki. Ez nem azt jelenti, hogy ne volna mit megvédeni, de itt - tekintettel Magyarország történelmi hagyományaira - lehet és kell válogatni.
És még néhány kérdés: lehet-e a "balliberális médiafölényre" kenni a vereséget, amikor ez olyan adottság, amellyel tisztában voltunk? És végül: muszáj volt-e kádáristábbnak lenni a kádáristáknál? Nem mondani semmit - évek óta - a fiataloknak, a városiaknak, a középosztálybelieknek?" - zárja kérdéseit a történész, aki a maga részéről tízpontos tervet tűzött ki maga elé. Döntően kulturális jellegű tevékenységeket kíván végezni elkövetkezendő négy évben. (Heti Válasz)
