"Agyament, beteges ötleteit ránk akarja erőszakolni"

Bár Gyurcsány Ferenc mai blogbejegyzésében a hétvégi félmaratoni teljesítéséről írt, az olvasók egy része egyáltalán nem ezt kommentálta. A miniszterelnök beírásában a 21 kilométeres futás okozta nehézségeket ecseteli. "13 kilométer környékén éreztem, hogy ez nem fog könnyen menni. 15-nél alig tudtam előre tenni a lábamat, és még hátra volt 6 km. Már régóta egyetlen szót sem szóltam, csak figyeltem az előttem futók lábait, hogy tudjam tartani a tempót. 16 kilométer körül, itt valahol a Parlamentnél, minden pillanatban meg akartam már állni. Csak egy kis sétára. Akkor már minden lépéshez komoly erőfeszítés kellett. Az Alkotmány utcában húsz-harmincfős dobzenekar játszott, talán éppen szambát, és ez 2-300 méterre elegendő lendületet és egy kis felfrissítő örömöt adott. A nyugati téri felüljáró kegyetlen volt. Azt hittem, soha nem lesz vége az emelkedőnek. Ott a felüljárón szurkolt Monspart Sarolta világbajnokunk, és volt még annyi energiám, hogy kiintsek neki, de gyanítom, hogy nem volt meggyőző a mosolyom" - írja.

"Ilyen körülmények között nagyon nehezen múlik el az utolsó 4-5 km. Már régen nem érdekes az idő. Én legalábbis minden korábbi tervet, hogy az egyes résztávokat mennyi idő alatt kell lefutni, régen feladtam. Ekkor már semmire nem tudsz gondolni, csak arra, hogy ennek egyszer legyen vége. Minden lépésnél iszonyatosan küzdesz a merevséggel, a fájdalommal, a fáradtsággal. Már minden összefolyik. Nem lehet tudni, hogy ebből mi sok a keringésednek, mi sok a lábaidnak, melyik az a pont, ahol fejjel nem bírod. Az egész összeáll egy alaktalan masszává, és jön veled szembe és gyürkőzöl. Közben motorkerékpárról felvételeket készítenek, és tudod, hogy fáradtnak, megviseltnek látszol, de eszedbe sem jut, hogy jobb képet próbálj vágni. Itt már csak egy dolog fontos, beérni, nem megállni egy percre sem."

Az olvasók egy része azonban nem a félig betegen teljesített félmaratonival kapcsolatban üzent a kormányfőnek.

"Szomorú, hogy ez az egyetlen tiszta verseny, amelyben politikusok is részt vesznek..." - írta EMA.

"Tényleg csodlatos, hogy valaki végigfut egy ekkora távot, de engedje meg, hogy mégse essek hasra miatta.
Elhiszem, hogy egy blog nem politizálásra való, de tényleg ez a legfontosabb dolog, miközben a fidesz megnyeri az önkormányzati választásokat? Kérem Barátaim, döntsük el mi a fontosabb?" - teszi fel a kérdést az aggódó kormánypárti arpadka1.

Gedeon7 viszont már csalódásáról ír: "El kell mondanom, hogy nagyon nagyot csalódtam Önben. Áprilisban én is az MSZP-re szavaztam, mert tetszett az ön lendülete, spiritusza és azt gondoltam, végre egy ember, aki képes lesz változást hozni.
De ahogy a dolgok most kinéznek... Számomra két dolog nyert megerősítést:
1. tudtam, hogy a parlamenti politikusok száma nem fog csökkeni radikálisan, holott ez nyilvánvalóan csökkentené a kiadásokat, mert elég sokba van nekünk egy politikus havonta.
2. a legnagyobb teher azoknak a vállán lesz az új csomag révén, akik amúgy sem tudták eltitkolni jövedelmüket és minden fillér után adóztak. Egyre inkább úgy érzem, hogy jobban járnak azok, akik otthon ülnek a munkanélküli segélyen és mellette még elmennek egy-két-három napot feketén dolgozni és keresnek annyit, mint én, aki hajnalban kelek és végig dolgozom a napot. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül és nem olyan sajnálatra méltó a helyzetem, de egyszerűen dühít, hogy mindig rajtunk csattan az ostor. Persze a milliomos vállalkozók pénztárcáját nem fogja megterhelni a változás. Inkább be kellene rajtuk hajtani az adóhátralékukat és nem kellene megengedni, hogy tisztának kiáltott politikai kezek védjék és takarják a piszkos, rabló kezeket.

Hát ennyi lett volna. Én megértem, hogy szükség van reformokra, de miért nem néznek már tükörbe a politikusok?"

Egy másik olvasó az egészségügyi reformról ír, nem éppen barátságos hangon: "Gratulálok az eü. miniszteréhez. Most aztán jól meg leszünk regulázva mi rendetlen betegek. Az a sok neveletlen nyugdíjas csak fizessen, ha a rendelőintézetben akar pletykálkodni ahelyett, hogy beülne a Vörösmarty cukrászdába vagy valamelyik felújított patinás kávéházba. Érthetetlen viselkedés.
Aki meg este szeretne fület mosatni, mert másnap nem akar órákat üldögélni a váróban, esetleg munkába kell mennie, az fizessen még többet. Mennyivel egyszerűbb megsarcolni az embereket, mint használni a számítógépet és időpontokat megadni.Akkor nem kellene protekció. Anélkül meg hogy nézne ki a magyar egészségügy!
Csak nem gondolja komolyan az a beteg, hogy érte szerveződött a rendszer?
Hogy 40 évig fizette a tb-t, s akkor még egészséges volt, az kit érdekel!
Most idős korában rászorul, hát fizesse! /Kuncze most visszanézi a kampányfilmjeit?
Vagy csak az a fontos, hogy a haverja miniszter legyen?/
A mentés is megújul! Eddig is megengedhetetlen mértékben túlóráztak a mentősök,
ha 750-nel kevesebben lesznek, nyilván jobban megy minden! / A Szamaritánusnak!/
Ehhez tényleg bátorság kell! Megéri?
Üdvözlettel: Amarillisz"

A legnyersebb viszont minden bizonnyal a torma felhasználónevű olvasó volt: "Ez a futás félbetegen, ez jellemzi a politikáját is Elnök Úr! Agyament, beteges ötleteit ránk akarja erőszakolni minden figyelmeztetés és kérés ellenére! A szegény vállalkozók és itt a többségre gondolok, akik kényszerből vállalkoznak és nem merik felvállalni, hogy a min.bérnél többet nem vesznek ki a vállalkozásukból,mert akkor jön az APEH és ahol hibát akar találni, ott fog is büntetni. Elnök Úr - vigyázzon az egészségére mert a NÉPE 3/4-e a Xanaxot úgy szedi Ön miatt, mint a Tic-Tacot!"

Az olvasók nagyobb része azonban védelmébe veszi a kormányfőt vagy csupán a bejegyzésére reagál.

"Tisztelt Miniszterelnököm, Kedves Feri. A lényeg, hogy tuléted. Nagyon sokan izgultunk érted, hogy még alig gyogyulva,de inkább félbetegen elindultál.Ez is mutatja a kitartásod, a kitűzött cél betartását.Mostmár még biztosabb vagyok benne,hogy a közösen kitüzött célok megvalositásaában is ilyen kitarto leszel. Ehhez kivánok sok türelmet, jo egészséget , sok szeretettel: margo"

"Kedves Ferenc!
Először is gratulálni szeretnék a futásodhoz. Ahogy olvasom a jegyzetedet együtt valahogy úgy érzem, mintha én is ott lettem volna Veled-bár lélekben ott voltam-. Csodálom a kitartásodat és azt is, hogy betegen is vállaltad a futást!
Kókának meg gratulálni tudok, hogy ő is elment futni. Lehet,hogy Ő is kedvet kapott? Úgy látszik a futás lassan "fertőző" lesz. Nem baj! Örülök neki!" - írja orsa.

"Tiszta szívből gratulálok! Minden elismerésem az akaraterőért, mert jól edzetten, jó formában, jó egészségi állapotban, szóval fitten: az valami kicsivel azért más. Le a kalappal! Átvitt értelemben is" - teszi hozzá Orexin.

"Fantasztikus voltál!
Értem ezt arra hogy nekivágtál nem ijedtél meg ha "elestél" felálltál és továbbmentél egyszóval leküzdted a nehézségeket!
Bárcsak a magyar jobboldali politika lenne ilyen felfogású...
Örülök hogy lefutottad de remélem a szervezetedre nézve nem lesz semmilyen káros következménye" - lelkesedik Szocialista.

""Agyament, beteges ötleteit..."
Gondolom van mire alapoznod ezt a magasztos itéletet, örülnék, ha megosztanád velünk.
A "szegény vállalkozók" szöveget meg hagyjuk...
Szegény vállalkozó ismerősöm sorban áll segélyért, utána beül az új autójába és elmegy nyaralni Ibizára. A másik ismerősöm meg bemeséli az adóhatóságnak, hogy a 10milkás kocsit a felesége fizeti, aki egy multinál recepciós... Na neeee..." - reagál olvasótársára Bonzo. (amoba.hu)