A hasi elhízás súlyos egészségkockázat

Hiába az orvostudomány terén elért fejlődés, a szív- és érrendszeri betegségek továbbra is vezető haláloknak számítanak világszerte. A Shape of the Nations 2006 felmérés fő tanulsága: a páciensek és az orvosok szorosabb együttműködésével, az úgynevezett kardiometabolikus rizikófaktorok figyelembevételével javítani lehetne a helyzeten.

Minden harmadik ember haláláért valamilyen kardiovaszkuláris betegség felelős. A helyzetet súlyosbítja, hogy a földön 194 millióan cukorbetegek, és ez a szám – becslések szerint – 2025-re 333 millióra emelkedhet. A diabéteszesek körében a betegségből eredő halálozások háromnegyedét a szív- és érrendszeri szövődmények okozzák.

A közelmúltban sikerült azonosítani azokat a rizikófaktorokat, amelyek növelik a 2-es típusú (időskori) diabétesz és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát – ezek a kardiometabolikus rizikófaktorok.

Íme néhány kockázat: magas vérnyomás, kóros (főként hasi) elhízás, magas LDL- (rossz) koleszterinszint, alacsony HDL- (jó) koleszterinszint, magas vércukorszint, inzulinrezisztencia, magas trigliceridek (vérzsírszint).

Orvosoknak és betegeknek egyaránt lényeges tudnivaló: a vizsgálatok alapvető része a haskörfogat mérése. Szakértők szerint Európában a férfiaknál 102 centiméter, a nőknél pedig 88 centiméter haskörfogat felett tekinthető kórosnak az elhízás.

Az idei Shape of the Nations kutatásból – amelyet a Szívvilágszövetség, a Nemzetközi Diabéteszszövetség, a Nemzetközi Elhízástudományi Társaság és a Sanofi-Aventis gyógyszeripari csoport támogat – kiderül: a tavalyi 55 százalék után ma már az orvosok 66 százaléka méri a páciensek haskörfogatát. Mind a tavalyi, mind a 2006-os felmérés rámutat, hogy az orvosok világszerte meghatározó rizikófaktornak tartják a hasi elhízást (a hason belüli fokozott zsírszövetképződést) a 2-es típusú diabétesz és a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában.

A haskörfogat azért is sokatmondó tünet, mert önmagában, bonyolultabb kivizsgálás nélkül a magasabb kardiovaszkuláris kockázatokra utal (normálistól eltérő koleszterinszint, magas vérnyomás, megnövekedett vércukorszint). Ezért érdeke mindenkinek, hogy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésénél, korai felismerésénél és gyógyításánál ez a rizikófaktor sokkal nagyobb figyelmet kapjon.

A veszély nagysága az elhízás jellegétől is függ. Ha a zsír a hasi szervek között rakódik le, nagyobb a kockázata bizonyos súlyos betegségek kialakulásának, mint a zsír bőr alatti felhalmozódásánál. Vigyázat: a kétfajta elhízás között a testtömegindex kiszámításával nem lehet különbséget tenni. A felismerésben segít, hogy a fenéktájon lerakódó, inkább a nőkre jellemző zsírfelhalmozódást körte típusúnak, a hasi elhízást pedig alma típusúnak nevezik.

A huszonhét országban, 11 353 személy bevonásával végzett Shape of the Nations 2006 kiderítette, hogy az átlagemberek 24 százaléka, illetve a kockázatnak kitett páciensek 32 százaléka ismeri csak a kardiometabolikus kockázat kifejezést. A többség ugyanígy azzal sincs tisztában, hogy ez a kockázat diabétesz és szívbetegségek kialakulásához vezethet. A felmérés arra is rávilágított, hogy az emberek 94 százaléka a hasi elhízást nem azonosítja automatikusan kardiometabolikus rizikófaktorként.

A has belsejében lerakódott, túlzott mennyiségű zsírból (hasi elhízás) olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek károsíthatják a belső szerveket, és megzavarhatják azok normális működését. Mindez egyéb kardiometabolikus rizikófaktorokat vagy más veszélyes betegségeket eredményezhet. Kutatások bizonyítják, hogy létezik összefüggés a hasi zsírfelesleg és a 2-es típusú diabétesz, illetve szívbetegség kialakulásának fokozott kockázata között. Hasi elhízás esetén több mint kétszeres a szívroham kockázata.

Minden második hipertóniás beteg elhízott. A súlyosan elhízott páciensek vérnyomását gyógyszerekkel sem lehet jól beállítani, ha nem csökkentik a testsúlyukat. A testtömeggel arányosan nő a cukorbetegség esélye is, súlyos elhízás esetén a kockázat akár negyvenszeres is lehet. A cukorbetegség leggyakrabban a hasi elhízásnál alakul ki. Az elhízás két-háromszorosára növeli az idő előtti halálozás kockázatát – az Egyesült Államokban például évente 300 ezer halálesetet tulajdonítanak a súlyfelesleg következtében kialakult betegségeknek.

A határértéket meghaladó haskörfogat esetén különösen indokolt a rendszeres orvosi ellenőrzés. A szakmai szervezetek azt javasolják: ilyenkor minden páciens kérje meg a háziorvosát, hogy végezzen el öt pontból álló vizsgálatot annak megállapítására, milyen mértékben fenyegetik az illetőt a kardiometabolikus rizikófaktorok – tehát a diabétesz vagy a szív- és érrendszeri betegségek.

Az átlagosnál nagyobb kockázatnak kitett embereknél elsősorban életmódváltást ajánlanak az orvosok. Ennek része a rendszeres testmozgás (a cél több kalóriát elégetni, mint amennyit megeszünk), az egészséges táplálkozás és – ha dohányosról van szó – a füstölés abbahagyása. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint az életveszélyes kardiovaszkuláris esetek fele megelőzhető lenne egyszerű életmód-változtatásokkal.

Célszerű felhívni a betegek figyelmét arra, hogy a testmozgás létfontosságú összetevője az egészséges életmódnak: lassítja a szív öregedését, erősíti a tüdőt és az izmokat, javítja a véráramlást, és csökkenti a vércukorszintet. A mozgás segít megelőzni, illetve kordában tartani a 2-es típusú diabéteszt, valamint javítja a koleszterinszintet és a vérnyomást is. Az egészség jelentős javulását figyelték meg azoknál, akik naponta fél órát töltenek valamilyen mérsékelt fizikai tevékenységgel (például séta, jogging, kertészkedés, úszás, kerékpározás). Még ha nincs is ideje valakinek rendszeresen sportolni, a hétköznapokba sokféleképpen beillesztheti a testmozgást: lift helyett menjen a lépcsőn, a buszról vagy a villamosról szálljon le egy megállóval hamarabb, esténként sétáljon egyet a családjával vagy a kutyájával.

A Shape of the Nations felmérés arra is fel kívánja hívni a közvélemény figyelmét: ha valakit 2-es típusú cukorbetegséggel, magas koleszterinszinttel vagy magas vérnyomással kezelnek, a hasában felhalmozódott zsírral viszont nem, akkor valószínűleg nem tesznek meg mindent a szívbetegség vagy a diabétesz kockázatának csökkentése érdekében. Ilyenkor érdemes megbeszélni a kezelőorvossal, milyen további lépéseket lehet tenni. A rendszeres testmozgás és az egészséges táplálkozás önmagában persze nem mindig elegendő, előfordulhat, hogy a kardiometabolikus rizikófaktorok hosszú távú „kordában tartásához” gyógyszeres kezelés is szükséges.

Éppen a kardiometabolikus kockázatok kezelésében hozhat áttörést az az új molekula, amely tartós koleszterinszint- és testsúlycsökkenést eredményez.

Vércukorszint

Koleszterinszint (jó és rossz)

Trigliceridek (vérzsírszint)

Vérnyomás

Vércukorszint

Koleszterinszint (jó és rossz)

Trigliceridek (vérzsírszint)

Vérnyomás Koleszterin Több alakja van, legfontosabb az LDL (alacsony denzitású lipoprotein) és a HDL (nagy denzitású lipoprotein). Az LDL vérszintjének növekedése előnytelen – a HDL előnyös a koleszterin érfalba történő beépülése és a szívbetegségek kialakulása szempontjából.

A koleszterin mellett egy másik vérzsír, a triglicerid emelkedése is növelheti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát.-->