A legfőbb gonosz neve: rossz koleszterin
Ily rövid idő alatt a lakosság genetikai jellemzői ekkora változásra képtelenek, biológiai szempontból ezt környezeti és életmódbeli hatásnak kell tekinteni. Ha pedig egy betegség járványszerű terjedéséért környezeti hatások felelnek, akkor meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel az visszaszorítható. Ennek érdekében nemzetközi bizonyítékok alapján dolgozták ki a kockázati tényezők fogalmát, felismerték ugyanis azokat a tényezőket, amelyek megelőzése vagy kezelése a világ számos helyén már valóban csökkentette az infarktus, a gutaütés, általában az érelmeszesedés okozta betegségek előfordulását.
Hazánkra ez nem vonatkozik, hiszen a folyamatok csupán stagnálnak. A legfőbb baj nem csak az, hogy a férfiak 7, a nők 5 évvel élnek rövidebb ideig, mint a csatlakozásunk előtti Európai Unió lakosságának átlaga, hanem főleg az, hogy a 35 évesek mintegy 39 százaléka nem éri meg a 65. életévét, vagyis főként a fiatal-középkorú népesség veszti életét.
Egy a közelmúltban befejeződött nagy nemzetközi felmérés szerint a két legfontosabb kockázati tényező hazánkban a dohányzás és a vérzsírok rendellenes szintje. Laboratóriumi vizsgálatokkal a felnőttek legalább kétharmadánál igazolható valamilyen típusú vérzsír-rendellenesség. Ezen belül a vér koleszterinszintjének normalizálása bizonyítottan csökkenti a szív- és érrendszeri halálozást és e betegségek fellépését. Csak a kóros vérzsírszint tartós rendezése legalább öt évvel meghosszabbítja az életet. Figyelem! Ehhez nem kell sem szívbetegnek, sem agyérbetegnek lenni. Minden egyszázaléknyi koleszterinszint-csökkenés 2 százalékkal mérsékeli a szívinfarktus előfordulásának kockázatát. Ez azt jelenti, hogy a kiindulási (LDL) koleszterinszint 50 százalékos csökkentése a modern képalkotó vizsgálatok szerint hosszú évekre megállítja az érelmeszesedést.
A vérben az LDL nevű fehérjéhez kötött koleszterin könnyen behatol az érfalba, ahol lerakódhat, meszes elváltozásokat építve. A koleszterin a HDL-hez is kötődik, amely viszont képes megakadályozni a koleszterin érfalba történő lerakódását, sőt a kipakolt koleszterint ismételt felhasználásra képes onnan elszállítani. A kezeléshez olyan gyógyszereket kell alkalmazni, amelyek az LDL-koleszterinszint alaposan csökkentése mellett a HDL-koleszterin szintjét vagy nem befolyásolják, vagy némiképpen megemelik. Az újszülöttek, de a manapság még egyáltalán vizsgálható halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot követő természeti népek, sőt a főemlősök összkoleszterinszintje 3,1 mmol körüli, az LDL-koleszteriné pedig nem haladja meg az 1,5 mmol/l-t.
A magyar népegészségügyi program a nyilvánvaló realitásból kiindulva 2010-ig azt a célt tűzte ki, hogy a felnőtt lakosság átlagos összkoleszterinszintje 5,7 mmol/l-ről 5,3 mmol/l-re csökkenjen. Ez a mintegy 7 százalékos mérséklődés nagymértékben visszaszoríthatná a szív-ér rendszeri betegségek fellépését és a halálozást, bár még mindig jóval elmarad a becsült élettaninak kikiáltott értékektől: az összkoleszterin 3,0-4,0 mmol/l, az LDL-koleszterin 1,5-2 mmol/l.
A koleszterin csökkentésének kulcsa ismereteink szerint a statinkezelésben (vérzsírcsökkentő gyógyszercsoport) rejlik. Az emberiség modern kori történelmében a statin előtti időszak akkor zárult le, amikor 1994-ben közzétették az ún. 4S-tanulmány eredményeit. Beigazolódott, hogy nagy kockázatú betegekben az alkalmazott statin csökkentette a szív- és érrendszeri, sőt a teljes halálozást. Rövidesen fény derült arra is, hogy az akkortájt még normálisnak tartott koleszterinszint mellett adott statin az életkilátások további javítása mellett meggátolta a szívinfarktus kialakulását. Az évek során újabb és újabb statinok mind nagyobb dózisai bizonyították, hogy az egyre kisebb koleszterinszint tovább csökkenti a szívbetegségek kialakulását és a halálozást.
A szakmai ajánlások egyre alacsonyabb célértékeket jelöltek ki, míg végül egy évvel ezelőtt a kérdés ideiglenesen nyugvópontra jutott. Számos hazai orvosi társaság megtárgyalta és elfogadta azt a nyilatkozatot, amely szerint a gyógyszeres kezelés megkezdése előtt fel kell mérni az egyén várható szív-ér rendszeri kockázatát. A jövendő életkilátásokat illetően igen nagy, nagy, közepes és kis kockázatú betegcsoportok állíthatók fel. Igen nagy kockázat esetén a vér koleszterinszintjét 3,5 mmol/l alá kell csökkenteni, míg kis kockázat esetén megelégedhetünk a 6,5 mmol/l alatti célértékkel. Tehát arról azért szó sincs, hogy kis hazánkban minden ember lapátolja magába a statinokat. Ezek csak orvosi javaslatra, kivizsgálás után írhatók fel. Mindenesetre cukorbajban, magasvérnyomás-betegségben vagy lezajlott szívinfarktus után a célértékek kifejezetten alacsonyak.
A végeredmény tekintetében az egyes statinok között a különbség abban rejlik, hogy a kiindulási vagy kezdő dózis hány százalékkal csökkenti a koleszterint, és ez a dózis milyen gyakran okoz mellékhatást. A cél nyilvánvalóan az, hogy minél kisebb dózis minél hatékonyabban csökkentse a koleszterint, s ezáltal gátolja meg az érelmeszesedés kifejlődését, legyen kevés mellékhatása, emellett legyen alacsony az ára. Az orvosi szakma küzdelmének óriási eredményeként 2003 szeptemberében a kormányzat belátta azt, hogy megéri a statinok árának legalább 90 százalékos támogatása, a gyógyszercsoport ugyanis valóban hihetetlen hatékonysággal tartja életben az embereket.
A koleszterinszint-csökkenéshez az orvosok mellé partnerek is kellenek: a beteg, aki mindent megtesz egészsége érdekében, s a társadalmi konszenzus.
