Egyre keresettebb a gyógynövénygyógyászat

Az igény a világ fejlett és fejletlen részein – eltérő okokból – folyamatosan növekszik. Előbbin a populáció öregedése és a civilizációs ártalmak drámai előretörése, utóbbin viszont a fenyegető népességszaporulat és az ismert (malária) és újabb (HIV, ebola) fertőző betegségek jelentik a fő okot. Ebben a helyzetben a már érintett betegek vagy a még csak magas kockázati tényezőkkel élők többsége vagy már gyógyszerfogyasztó, vagy potenciálisan az.

Vásárlói döntésüket – elsősorban a fejlett világban – nem a „kell, nem kell”, „tetszik, nem tetszik”, netán a „megengedhetem magamnak, vagy nem” szokásos vásárlói dilemmák döntik el, hanem legtöbbször a kényszer vagy vélt kényszer. Termékválasztásukat sem a fogyasztói viselkedés megszokott szabályai jellemzik, mert a helyes vagy helytelen döntést az esetek többségében más hozza. Az orvos, a gyógyszerész, vagy éppen egy másik fogyasztó, „tapasztalt” ismerős. Tehát más dönt abban, hogy mekkora áldozatot hoznak egészségük megtartása vagy helyreállítása érdekében, a rendelkezésére álló hatalmas választékból melyik terméket választják. Ráadásul nem a „döntéshozó” állja annak anyagi következményeit – legalábbis a támogatott gyógyszerek esetében.

A kínálati oldalon a gyártók, a nagy- és kiskereskedelem jelentős innováció és növekvő számú készítménymásolat révén több mint tízezer gyógyszerből álló választékról gondoskodik.

Az orvostudomány és azon belül a gyógyszeres kezelési lehetőségek színvonala látványosan javul, növekszik, legfőbb jellemzője a technikai eszközök térhódítása és az egészségügyi ellátás szolgáltatás jellegének erősödése, a mechanizálódás. Ennek az átalakulásnak szinte szükségszerű kísérői a kínálati és a fogyasztói oldalon megjelenő feszültségek. A kínálati oldal fő gondjait a lassuló innováció, növekvő fejlesztési költségek és a megtérülési gondok; a felhasználói oldalét a gyorsan dráguló ellátás és ezen belül a gyógyszerköltségek mellett is megkérdőjelezhető eredményesség jelenti.

A fejlett világ egészében tapasztalható az elégedetlenség, fokozódó bizalomvesztés a modern medicina eszközei, intézményrendszere iránt, az öngyógyítás, az alternatív terápiás eszközök és eljárások növekvő igénybevétele. Az Amerikai Egyesült Államoktól Európán át Ausztráliáig nagy elemző vizsgálatok fontos tanulsága az, hogy a lakosság kételyekkel, szkeptikusan viszonyul az egészségügy egészéhez és ezen belül a fejlett gyógyszereléshez. A legfontosabb civilizációs ártalmakban szenvedők jelentős hányada (20-40 százaléka) fordul az intézményes kezelés mellett, sokszor helyette, a gyorsan népszerűsödő alternatív kezelési módokhoz és szerekhez. Orvosa tudtával vagy anélkül, gyakran olyankor is, amikor orvosa ezt nem helyesli. Az alkalmazott eszközök között a gyógynövények, az úgynevezett fitoterápiás szerek és az azokat alkalmazó gyógymódok mindenütt a népszerűségi listák elején vannak. A legfontosabb gyógynövények éves növekedési adatai gyakran két számjegyűek.

A lakosság növekvő érdeklődését, mint új lehetőséget, csaknem egy időben ismerte fel két nagy iparág, a gyógyszer- és az élelmiszer-feldolgozó ipar. Az Amerikai Egyesült Államokban a két terület sajátos szabályozása és a lakosság fogyasztási preferenciái következtében az élelmezés és a gyógyszerelés határán teljesen új, köztes termékcsoportok (health food, functional food, dietary supplement) jöttek létre, növekedést eredményezve mindkét iparágban. A termékek kezdetben vitaminokat, enzimeket, ásványi anyagokat tartalmaztak, hangsúlyozottan a hiányos, egészségtelen táplálkozás korrekcióját célozták, majd a felhasznált anyagok köre gyorsan bővült, és ma már az összetevők között a gyógynövények százait találjuk. Ebben a fejlődésben a legnagyobb gyártók (Nestlé, Sandoz-Novartis, Johnson & Johnson) is részt vesznek, mindkét ágazat profitál a még mindig szerény, de gyorsan növekvő szektor dinamikájából. Új forgalmazási struktúrák, kereskedelmi láncok (health food shops) jelentek meg; ezek forgalmát gyorsan erősödő multi-level és internetforgalmazás egészíti ki.

Európában a fogyasztói érdeklődés fokozódása minden iránt, ami természetes, növényi, sem időben, sem az országok viszonylatában nem volt egyenletes, és ma sem az. Hagyományosan két ország, Német- és Franciaország határozza meg a kontinens gyógynövényfogyasztását és -feldolgozását is. Ebben a két országban a „fitoszektor” termékei elsősorban a gyógyszertárból kerülnek a fogyasztóhoz; 5-10 százalékos részesedésük az összes gyógyszerforgalomból ma már nem lebecsülendő.

A gyors növekedés, az ismert és egyre több soha nem látott, egzotikus gyógynövényt (is) tartalmazó, de nem gyógyszerjellegű és -minőségű termékek terjedése korántsem problémamentes. Ennek a laikus érdeklődést kritikátlanul kielégíteni szándékozó promóció és az indokolatlanul liberális forgalomba hozatali és piac-ellenőrzési gyakorlat az oka. A gyógyszerek bevezetésében az utóbbi két évtizedben a megbízhatóságra és ártalmatlanságra vonatkozó, aránytalanul szigorú követelmények nehezítik az új termékek bevezetését. Az úgynevezett consumer health sector termékeire viszont – ez ma nálunk elsősorban az étrend-kiegészítőket jelenti – a termékbevezetés, a gyártói felelősségre apellálva, formális bejelentésből (notifikáció) áll. Hogy a gyártói/termelői felelősség mit jelent, sajnos túl gyakran tapasztaljuk az élelmiszer-kereskedelemben. Az eredmény: két év alatt ezret jóval meghaladó számú, 80 százalékban külföldről behozott, eddig nem létező termék forgalomba kerülése nagyon különböző felkészültségű elosztókon keresztül. Ezekkel az étrend-kiegészítő termékekkel kapcsolatban sem a fogyasztónak, sem az egészség hivatott őreinek nincsenek megbízható, ellenőrzött információi, csak az, amit a terjesztőtől kapnak. A választék egyformán áttekinthetetlen az érdeklődő és a szakember számára. Elférnek benne a már klasszikusnak tekinthető multivitaminok, és a gyártók, forgalmazók állítása szerint „a madárinfluenzát, az összes ráktípust gyógyító készítmények”, „abszolút biztos fogyasztószerek” és a „csodálatos hatékonyságú potencianövelők”, „bombabiztos testépítők” is. Ezek többnyire gyógynövényeket is tartalmaznak.

Egy gyors tallózás a bővülő kínálatban meggyőzheti az embert a következőkről: ilyen és hasonló szerek semmiképpen sem tekinthetők a szokásos étrendet kiegészítő termékeknek. Esetenként olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyek alkalmazása gyógyszerekben is csak orvosi javaslatra megengedett. Az árakat látva az a benyomás keletkezik az emberben, hogy „minél drágább, annál jobb lesz a fogyasztónak”. És főleg az, hogy az ellenőrizetlen behozatal és forgalmazás legfőbb veszélye a laikus fogyasztó félrevezetése, tömeges becsapása. Az Európa-szerte gyarapodó beszámolók ilyen és hasonló ellenőrizetlen minőségű „teljesen természetes szerek” egészségkárosító hatásáról azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a páratlan fellendülést gyors hitelvesztés követheti, amelynek eredményeként nemcsak a fogyasztói bizalommal visszaélők és az értéktelen készítmények tűnnek el teljes joggal, de a bizalom megcsappanása a növényi szerek alkalmazását általában is érintheti. Az orvosi szaksajtóban szaporodnak olyan mérvadó álláspontok is, hogy a piac ellenőrizetlensége miatt célszerű óvakodni mindentől, ami csak „teljesen természetes”, „csak növényi” összetevőket tartalmaz. Ez nem érdeke sem a megbízható színvonalú termékek gyártóinak, sem a forgalmazóknak, de a természetes szerek iránt őszintén érdeklődő fogyasztóknak sem. A nem or-vos-, nem gyógyszertárköteles szerek forgalmazásának tervezett további liberalizálása csak tovább ronthatja a helyzetet; a fogyasztói „balesetek” előre prognosztizálhatók.

Az ilyen és hasonló „káros kinövésekre” van „természetes, tehát biztos” gyógyír: egy garanciát biztosító szabályozó rendszer létrehozása a forgalomba hozataltól a forgalmazáson át a fogyasztóig, a forgalmazott termékek megbízhatóságának tényleges garantálása. A fogyasztó biztonságát garantáló rendszernek szakmailag szinte egyetlen megbízható láncszeme – a szakhatósági feladatok újragondolásán túlmenően – ma is a gyógyszertár.