Költséghatékony innovatív orvostechnológia
„Egészség = jólét – 2004 júliusában tartott beszédében Byrne, az Európai Parlament korábbi bizottsági tagja kialakította azt a megközelítést, hogy az egészségbe történő befektetés a jólét előfeltétele. Ez a megközelítés egyre növekvő támogatást élvez Európában, és láthatóan a Byrne utódjaként kinevezett bizottsági tag, Markosz Kiprianu is támogatja. Elképzelhető-e bármely ország sikere egészséges munkaerő nélkül? Nem vitás, hogy ahogyan Európa munkaképes népessége csökken az elöregedés jelensége következtében, a fennmaradó munkaerő jó egészségben történő megtartása elsőrendű. Társadalmi méretekben egy orvosi technológia megfelelő alkalmazása minden bizonnyal kevésbé költséges, mint a kórházi ellátás. Az egészségbe történő befektetést pontosan úgy kell tekintetni, mint az infrastruktúrába, például autópályába történő befektetést. Senki nem vitatkozik az autópályák miatt: miért vitatkoznak ezzel sokan, ha az egészségről van szó? Ami drága, az nem az egészség, hanem a betegség.” Magyarországon az egészségügyi ellátás átalakításáról az orvostechnikai eszközök tekintetében is kell beszélni. A járó- és fekvőbeteg-ellátásban összesen mintegy 120 milliárd forintot költenek el évente gyógyászati segédeszközökre, egyszer használatos eszközökre, műszerekre, berendezésekre. A járóbeteg-ellátás gyógyászati segédeszköz költségei (tervezetten 42,6 milliárd forint) az OEP kiadásai között jól látható, míg a kórházi felhasználású termékek költségeiről csak becslések vannak.
A konvergenciaprogram egyre kisebb mozgásteret biztosít a „drága” (?) eszközök finanszírozására, ugyanakkor a jelenlegi rendszer egyszerre pazarló és rugalmatlan, azaz nem teszi lehetővé az olcsóbb, illetve hatékonyabb terápiát biztosító eszközpark felé történő eltolódást. A magyar lakosság szükség szerinti ellátásából kiinduló számításokat minden évben felülírta a Pénzügyminisztérium „papíralapú” tervszáma, amely – mivel nem követte a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerének korszerűsítése – betarthatatlanná vált. Ezt tapasztaljuk az idén is, amikor a rászorulók – a demográfiai előrejelzéseknek megfelelően – a tavalyi kiadásokból számított eszközmennyiséghez képest mintegy 8-9 százalékkal többet vesznek igénybe. (A társadalombiztosítás támogatás összegei 2003 májusa óta nem változtak!)
A megfelelő gyors rehabilitáció ugyanakkor egyre inkább elengedhetetlen, legfőképpen hazánkban. Ennek okai összetettek, amelyek közül a legfontosabbak: a rákos megbetegedések előfordulásában hazánk vezető helyen van az EU-ban (forrás: Eurostat), egyre fiatalabb – még munkaképes korban lévő – embereket érint a daganatos megbetegedés, hazánk népessége öregszik, 2025 re a 65 évnél idősebb lakosság aránya a jelenlegi 16-ról 21 százalékra nő, míg a dolgozóké 69-ről 60 százalékra csökken (forrás: KSH, 2004). A 65 év fölötti lakosság egészségügyi ellátása azonban négyszer annyiba kerül, mint a dolgozó korosztályé (forrás: Eucomed).
A teljes körű rehabilitáció – azaz munkaképessé tétel – fontossága ma már nem kérdőjelezhető meg. A rokkantnyugdíj helyett adófizető állampolgárrá tétel elsőrendű fontosságú. A kezelések gyakran nem kizárólag gyógyszerek alkalmazását igénylik, hanem az orvosi technológiákét is. Az orvosi technológiák – ez jól megfigyelhető – láthatatlanok maradnak a politikai/finanszírozási döntéshozók előtt. Európában nem szokatlan, hogy minden, orvosi technológiára fordított euróra (vagy forintra) három gyógyszerre költött jut. Magyarországon az idén ez az arány várhatóan 1:8-ra csökken a járóbeteg-szakellátásban. Az innovatív orvosi technológia nagyobb mértékű alkalmazása megmutatná, hogyan segítheti az orvosi technológia az egészségügyi rendszereket.
Az ár/ártámogatási szinteknek tükrözniük kell az orvostechnikai eszközök értékét. Figyelembe kell venniük azt is, hogy az ipar rengeteget invesztál a értékesítésbe és betanításba, továbbá szervizt és karbantartást biztosít, különösen a fejlett technológiájú eszközökhöz. Végül, de nem utolsósorban a felhasználói betanítás és képzés alapvető számos orvostechnikai eszköz biztonságos és hatékony használatához. A magas innovációs rátával jellemzett orvostechnikai ipar számára a fenti tényezők figyelembevétele kulcsfontosságú az árképzési, -támogatási folyamatokban. Ahogy a világ fejlődik, szükségessé válhat az adott ország árképzési szabályozásának új fejlődési elemekhez való illesztése.
Magyarország Európában az elsők között vezette be a diagnózisalapú csoportok (HBCS) rendszerét. Az Eucomed támogatja a rendszer felülvizsgálatát az új fejlesztések figyelembevétele mellett. Meglátása szerint fontos aspektus, hogy a HBCS-knek az innovatív orvosi technológiák megfelelő támogatását kell szolgálniuk.
Az egészségügyi ráfordításokat jellemzően a GDP arányában szokták megadni, és e szerint Magyarország jó helyen áll. Ugyanakkor ha a ráfordítást a tényleges értékben nézzük akkor ez 953 dollár/fő érték hazánkban, csupán fele a portugálokénak (forrás: OECD). Hazánkban 2006-tól már nemcsak reálértékben, de abszolút értékben is csökken a gyógyászati segédeszközökre tervezetten fordítható kiadás.
Ahhoz, hogy ne a gyenge minőségű, országos ellátás biztosítására nem alkalmas és ebből származtathatóan a későbbiekben megnövekedő támogatáskiáramláshoz vezető termékek kerüljenek forgalomba, elengedhetetlen a támogatási rendszer – a gyártók, beteg-érdekvédelmi szövetségek, orvosszakma, szakminisztérium és OEP döntéshozói megegyezésével – konszenzuson alapuló átalakítása. Így lehetővé válna egy – nem a fűnyíróelv alapján történő – társadalombiztosítási kiadáscsökkentés, valamint hoszszú távú tervezhetőség. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az egészség nem a jólét következménye, ellenkezőleg: az egészségügybe történő invesztíció előfeltétele a gazdasági növekedés fenntarthatóságának.
Javaslat a szaktárcának és az OEP-nek
A transzparens befogadási rendszer (transzparencia) megalkotása a gyógyászati segédeszközökre ésa kórházi ellátásra, s annak 2007. január 1-jével való életbeléptetése.
A közgyógyellátás keretében kiszolgálható gyógyászati segédeszköz termékkör szabályozásának újragondolása.
Egyes termékcsoportokra (sztóma, incontinentia) keretösszegű támogatás bevezetése.
Az orvostechnikai eszközökre vonatkozó reklám és promóciós rendeletek megalkotása.
Az orvostechnikai eszközök áfanövekedése (15 százalékról 20 százalék) hatásainak vizsgálata, különösen a betegterhek tekintetében.
A kórházi felhasználású orvostechnikai eszközök HBCS-kódkarbantartása.
a kórházi ellátásra, s annak 2007. január 1-jével való életbeléptetése.
A közgyógyellátás keretében kiszolgálható gyógyászati segédeszköz termékkör szabályozásának újragondolása.
Egyes termékcsoportokra (sztóma, incontinentia) keretösszegű támogatás bevezetése.
Az orvostechnikai eszközökre vonatkozó reklám és promóciós rendeletek megalkotása.
Az orvostechnikai eszközök áfanövekedése (15 százalékról 20 százalék) hatásainak vizsgálata, különösen a betegterhek tekintetében.
A kórházi felhasználású orvostechnikai eszközök HBCS-kódkarbantartása.-->
