Párban: anorexia és bulimia
Az evés – pszichológiai nevén a táplálkozási magatartás – zavarai az utóbbi két évtizedben a pszichiátria előterébe kerültek, és a közgondolkodásban is egyre nagyobb teret kapnak. Ezek leggyakoribb formája az elhízás, s a két másik, klasszikus betegség a kóros lesoványodás (anorexia), illetve a falásrohamokkal járó típus, a bulimia.
A túlsúlyosság gyakorisága hazánkban igen magas, a népesség mintegy 40 százalékát érinti. Ennek sok belgyógyászati és egyéb testi szövődménye közismert, fontos kockázati tényezőről van tehát szó. S mivel az elhízás mögött gyakran pszichológiai természetű tényezők is megtalálhatók, érthető a lélektudományok megjelenése a zavar magyarázatában és terápiájában. A második érv az, hogy az evés zavarai súlyos betegségek. Az anorexia halálozási aránya a betegség kezdete után tíz évvel 8 százalék körüli. Általában fiatal lányok zavarairól van szó. A harmadik érv az, hogy az átmeneti zavarok igen gyakoriak, a fokozott testsúlykontrollálás, diétázás a nők között elterjedt. Vannak fokozott kockázatú csoportok – egyetemisták, középiskolások –, vagy a karcsúság nyomásának kitett foglalkozást űzők, például a manökenek, a táncosok.
E zavarok hátterében a biológiai (étvágy-szabályozási), a pszichológiai (családi, egyéni) és társadalmi-kulturális tényezők egyaránt fontos szerepet töltenek be. A terápiában az első két tényezőt célozza a gyógyszeres és pszichoterápia, ezek közül az utóbbi elkerülhetetlen. A kulturális tényezők figyelembevétele a megelőzésben lehet fontos, s ebben a médiumoknak nagy a felelősségük, például a testideálok közvetítésében.
A közelmúltban Budapesten tartott konferencián ezekről tanácskoztak a hazai szakemberek, köztük gyermekgyógyászok, pszichiáterek, belgyógyászok, pszichológusok, szociális munkások és diétaszakemberek. VG
