A mozgásszervi kór rontja az életminőséget

Európában a csontritkulás okozta törések száma csak az utóbbi hat évben majdnem 10 százalékkal emelkedett, és egyes becslések szerint 2020-ra a legfejlettebb egészségügyi rendszert fenntartó országok sem lesznek képesek az e típusú törések ellátására.

Magyarországon – a sikeres osteoporosis- (csontritkulás-) programnak köszönhetően – az elmúlt hat évben nem emelkedett a combnyaktörések száma.

A tüneteket okozó arthrosis Európában a népesség 6,8–10 százalékát érinti. A betegek 60 százalékának aktivitása korlátozott, 40 százalékuk szorul családtagok vagy barátok segítségére. A betegek 23 százalékának speciális közlekedési eszközökre van szüksége, 26 százalékuk nem tudja eredeti munkakörét betölteni. A fejlett ipari országokban az arthrosis költsége a GNP 1–2,5 százalékát teszi ki. Nagy-Britanniában az arthrosis direkt költsége egymilliárd font, ez a tízmilliós magyar népességre és a hazai valutára átszámítva 66 milliárd forint. A 66 év alatti arthrosisbetegek költsége kétszerese a nem arthrosisos népességének. A 65 éven felüli arthrosisos betegek kezelésének költsége 50 százalékkal magasabb. Folytatva a riasztó számsort, egy csípőprotézis költsége Nagy-Britanniában 2002-ben 4400 font volt, ez 1,76 millió forintot jelent.

Az arthrosis rizikótényezői között említhető a nem megfelelő kondíció, a túlsúly, a fizikai túlterheltség, a sérülések. Kezelésében fontos a fizikai terhelés, a mozgás, a fogyás, az önkezelés, a torna és sajnos a gyógyszeres terápia.

A mindezekből fakadó egészségnyereség: a fogyás, a fittség, a betegség megelőzése, a rokkantság, műtét elkerülhetősége.

A fejlődő országokban a közúti balesetek száma elképesztő módon nő. Ennek következményeként igen sokan válnak mozgásszervi rokkanttá. Hatalmas a halálozási arány is: minden 30 másodpercben életét veszti egy ember közúti balesetben. A következményekből fakadó kiadások a fejlődő országoknak juttatott segélyek teljes összegét teszik ki. Az egyetlen lehetőség a megelőzés; a közúti balesetek csaknem kizárólag emberi tényezőkön múlnak. Sok múlik az utak megfelelő állapotán, a járművek megfelelő karbantartásán és a közlekedés résztvevőinek viselkedésén.

A többi mozgásszervi betegség primer megelőzése nagyon sok átfedést mutat más kórok prevenciójával: a jó kondíció, az ideális testsúly megőrzése, a megfelelő táplálkozás, a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás elkerülése nemcsak a porckopás, derékfájás, csontritkulás, de a szív- és érrendszeri daganatos, a krónikus tüdőbetegségek, a depresszió elkerülésében is segít, különösen, ha már a gyermekek is megfelelő oktatásban részesülnek, és egészségtudatos életre neveljük őket. (Érdemes megjegyeznünk, hogy a magyar Nemzeti fejlesztési tervben sem a mozgáshiány, sem az elhízás nem szerepel kockázati tényezőként.)

A konferencián felhívták a figyelmet arra, hogy az elhízott tizenévesek 15-25 százalékának vannak már térdízületi panaszai. Iskolás gyermekek gerincproblémáira épp magyar szerzők, dr. Somhegyi Annamária és munkatársai hívták fel az évtized koordinátorainak a figyelmét. Pontosan felmértük az egyes mozgásszervi betegségek rizikótényezőit, a fokozott kockázatú népességet s a bizonyítékokon alapuló költséghatékony prevenciós eljárásokat. Az Egyesült Államokban „Törődj T-szkóroddal!” (T-érték) címmel társadalmi kampány indult a csontritkulás megelőzésére. Az úgynevezett –2,5 T-érték alatti érték jelzi ugyanis a csontritkulást, amelyet csontsűrűségméréssel lehet kimutatni. Ezek a betegek hazánkban 90 százalékos társadalombiztosítási támogatással kaptak eddig csontritkulás elleni gyógyszert, ám ezt a megbetegedést jelentő határt az Egészségügyi Minisztérium a közelmúltban önkényesen –3-as értékre emelte.

Két, korábban megkezdett dokumentum kidolgozását fejezték be az évtized programjaiban részt vevők. Ezek A mozgásszervi fájdalom és a Csontritkulás című dokumentumok és ajánlások. A mozgásszervi fájdalom rendkívül gyakori, minden negyedik európait érint. A fájdalom nemcsak tünet, hanem kóroki tényező, amely izomgörcsöt, gyulladást, depressziót, a munkaképesség csökkenését okozza, s rontja az életminőséget. A fejlett ipari országok népességének 20-25 százaléka krónikus fájdalom szindrómában szenved, s ez igen nagy társadalmi és gazdasági terhet jelent. A fájdalom okainak feltárásával és megfelelő kezelésével a krónikus fájdalom megelőzhető.

A csontritkulás okozta combnyaktörés 20 százalékban halálos kimenetelű, de magas halálozási aránnyal járnak a tünetmentes csigolyatörések is. Az Európai Unióban a combnyaktörés aktív kórházi ellátásának költsége 1996 és 2000 között 33 százalékkal emelkedett, s 2000-re 4,8 milliárd eurót tett ki, esetenként tízezer euró (2,6 millió forint). Nálunk ma ez az összeg az egymillió forintot sem éri el. Egy combnyaktörést szenvedett kórházi ápolási osztályon való utókezelése az USA-ban 1995-ben 3875 dollárba (kb. 800 ezer forint) került. Rendkívül fontos ezért, hogy az osteoporosisos beteget kellő felvilágosítással és megfelelő életmód-tanácsadással segítsük, a magas törési kockázatú betegeket megfelelő gyógyszeres kezelésben részesítsük.

A nemzeti akciós hálózatok pontosan ismertették elmúlt évi eredményeiket. A magyar Csont és Ízület Évtizede Alapítvány az előző egészségügyi miniszter, Rácz Jenő kérésére programot dolgozott ki a mozgásszervi betegségek megelőzésére és kezelésére, betegfelvilágosító könyvsorozatot szerkesztett a SpringMed kiadásában, orvostovábbképző cikksorozatot publikált. Nagy eredmény, hogy a magyar univerzitások közül a Semmelweis Egyetemen kötelezővé vált a reumatológia oktatása. Sajnos a rehabilitáció és fizioterápia továbbra sem kötelező tárgy orvostanhallgatóinknak.

A dél-afrikai konferencián dr. Mező Tiborral lehetőséget kaptunk, hogy a Magyar Osteoporosis Társaság internetes ECHO programját bemutathassuk. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a csontritkulásos betegek adatait bárhol a világon betáplálják, s nemzetközi adatbázis jöjjön létre, amely gyakorlati és tudományos célokra egyaránt használható. A rendszer sikert aratott, s máris több ország képviselői jelezték részvételi szándékukat. Az élet nem azt jelenti, hogy élünk, hanem hogy egészségben élünk – mondta a tanácskozás egyik beteg résztvevője. Ezzel a kijelentésével csakis egyet lehet érteni.

A magyar Nemzeti Akciós Hálózat – amely számos orvosszakmai és betegszervezetet tömörít – továbbra is igen aktív résztvevője a kezdeményezésnek.

A csont és ízület évtizede program évente rendez világkonferenciát, amelyen a tagországok nemzeti koordinátorai és betegképviselői vesznek részt.

Az ez évi zulu és angol nyelvű mottója „BATHO pele, people first”, vagyis „Az emberek az elsők” volt, hiszen a tanácskozást a dél-afrikai Durbanben tartották a közelmúltban.

A magyar Nemzeti Akciós Hálózat – amely számos orvosszakmai és betegszervezetet tömörít – továbbra is igen aktív résztvevője a kezdeményezésnek.

A csont és ízület évtizede program évente rendez világkonferenciát, amelyen a tagországok nemzeti koordinátorai és betegképviselői vesznek részt.

Az ez évi zulu és angol nyelvű mottója „BATHO pele, people first”, vagyis „Az emberek az elsők” volt, hiszen a tanácskozást a dél-afrikai Durbanben tartották a közelmúltban.-->