Cukorbetegeknél segít a helyes életvitel

Mint kiderült, a számadatok kétségtelenül aggasztóak: ha a jelenlegi trend folytatódik, 2025-re mintegy 300 millió cukorbeteggel kell számolnunk. A páciensek 90 százaléka az úgynevezett 2-es típusú (felnőttkorban jelentkező) diabéteszes lesz!

Ha figyelembe vesszük azt az ismert tényt, hogy minden felismert betegre egy kóros cukorháztartással küzdő, nem diagnosztizált személy jut, nem tűnik túlzónak az amerikai tudósok jóslata: az évszázad végére a felnőtt népességnek csak 30 százaléka lesz anyagcseréje szempontjából egészséges. A cukorbetegség évente 50 milliárd dollár terhet jelent az EU-tagországok költségvetése számára. A jelentős állapotromlás és a betegek halála a diabétesz érszövődményei miatt következik be, amelyek közül leginkább a szív-ér rendszeri szövődmények (szívinfarktus és agyi érkatasztrófák) okozzák a betegek rokkantságát és korai halálát. Hazánkban a mérsékelten javuló tendencia ellenére az elhízás, káros szokások és daganatos betegségek mellett a diabétesz is szerepet játszik a várható élettartam tekintetében látható jelentős elmaradásban.

Nyilvánvaló, hogy a népesség egészségi állapotának javítása csak társadalmi összefogással remélhető. Gyakran idézik, hogy az egészségügy szereplői saját erejükből csak mintegy 15 százalékos javulást tudnak elérni. Mit tehet az egyén, mit tegyen a társadalom? Nagy nemzetközi vizsgálatok eredményei igazolják, hogy cukorbetegségre hajlamos személyek esetében a rendszeres fizikai aktivitás, a testsúly csökkentése és a helyes táplálkozás megelőzi a betegség kialakulását.

A fizikai aktivitás megtervezésekor feltétlenül vegyük figyelembe az életkort, az esetlegesen fennálló betegséget, vagy a fizikai aktivitás korlátozott voltát és természetesen a meglévő infrastruktúrát. Nem szükséges tornaterem vagy uszoda az eredmények eléréséhez, bár jó, ha van. Az életmódbeli kezelés bevezetése és fenntartása sokkal sikeresebb, ha csoportok végzik megfelelő vezetővel és a folyamatos kontroll lehetőségével. Az aktivitás során a fokozatosság elvét feltétlenül be kell tartani. A maximális pulzusszám 80 százalékának meghaladása nem ajánlott (220 mínusz az évek száma a maximális pulzusszám kiszámításának alapja). Nemzetközi ajánlások egyöntetűen a napi 30-45 perces mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás előnyeit ismerik el a szív-ér rendszeri betegségek és az időskori cukorbetegség megelőzése érdekében (lásd a táblázatot).

A cukorbetegek, súlyfelesleggel küzdők számára javasolt étrend alapvetően nem különbözik az egészséges személyeknek ajánlottaktól. Minél változatosabban, minél többféle élelmiszerből, különböző ételkészítési módok felhasználásával állítsuk össze étrendünket. Ne ragaszkodjunk a megszokotthoz, ízleljünk meg más ételeket is, kipróbálás után mondjunk csak véleményt, ne legyenek előítéleteink. A sokszínű, nem gyakran ismétlődő ételsorokat tartalmazó étrend önmagában is biztosítékot jelent arra, hogy minden szükséges tápanyagot megkap a szervezetünk.

Asztalunkra mindig barna kenyér kerüljön. Köretként párolt zöldségféléket és burgonyát válasszuk a rizs és a tészta helyett.

Rendszeresen, naponta többször együnk nyers gyümölcsöt, zöldségfélét. A bennük lévő ún. antioxidánsok csökkentik a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. A gyümölcs a legjobb desszert, kevés benne a kalória, zamatos, nagy víztartalma miatt kitűnő szomjúságoltó, ráadásul sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Naponta fogyasszunk mintegy fél liter tejet vagy tejterméket. Ezek közül a kisebb zsírtartalmúakat válasszuk.

Legalább hetente egyszer építsük be étrendünkbe a halat. A benne lévő omega-3 zsírsav jótékony hatású a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. Csak az étkezések befejező fogásaként, hetenként legfeljebb egyszer-kétszer együnk édességeket. Ételeinket legfeljebb nagyon csekély mértékben cukrozzuk, szokjuk meg a természetes ízeket. Ahol lehet, cukor helyett használjunk mézet. Igyunk inkább természetes gyümölcs- és zöldséglevet, mintsem üdítőitalokat, szörpöket. A kávéba, teába inkább mesterséges édesítőszert tegyünk.

Alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasszunk. A főzéshez, sütéshez inkább margarint vagy olajat használjunk. Részesítsük előnyben a gőzölést, párolást, alufóliában, sütőzacskóban vagy fedett cserépedényben elkészítést a bő zsiradékban sütéssel szemben. Mellőzzük a rántást, kedvezőbb a keményítővel, vagy sovány tejjel, kefirrel, joghurttal készített habarás.

A fogyasztásra kész élelmiszerek közül válasszuk a kevésbé sózottakat. Kevés sóval készítsük az ételeket, a mérsékelten sós ízt nagyon gyorsan meg lehet szokni. Vásároljunk csökkentett nátriumtartalmú sót. Az ételek változatos ízesítésére sokféle zöld fűszert is használhatunk. Lehetőleg ne sózzuk meg utólag az elkészített ételeket, nyers zöldségeket. (Az ember napi sóigénye átlagosan 6 g. Magyarországon a férfiak kb. négyszer, a nők pedig háromszor annyi sót fogyasztanak, mint amennyi ideális lenne.)

A szomjúság legjobban ivóvízzel oltható. Alkoholt csak ritkán és kis mennyiségben igyunk; a szeszes italok jelentős energiafelesleget jelentenek.

Legyen megszokott napi étkezési „menetrendünk”. Lehetőleg négyszer-ötször étkezzünk, közel azonos időpontokban. Egyik étkezés se legyen túlságosan bőséges vagy nagyon kevés. Együnk nyugodtan, kulturált körülmények között, kényelmesen, terített asztalnál, elegendő időt szánva az étkezésre. Ne vonja el figyelmünket más elfoglaltság, például televíziónézés, újságolvasás, így elkerülhető a szükségesnél nagyobb mennyiségű étel elfogyasztása.

A helyes táplálkozás nem jelenti egyetlen ételnek, élelmiszerfélének a tilalmát sem, azonban célszerű egyeseket előnyben részesíteni, mások fogyasztását csökkenteni. Nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek!

Figyeljünk a csomagolt élelmiszereken feltüntetett energia- és tápanyagértékekre, illetve egyéb összetételi adatokra, amelyek sok segítséget adnak az élelmiszerek kiválasztásában és az étrend összeállításában.

A helyes táplálkozás kedvező hatásait hatékonyan egészíti ki a dohányzás teljes mellőzése és a rendszeres testmozgás. Ne feledjük a népi mondást: Minden háziasszony konyhájában ott a három fehér méreg: a só, a cukor és a zsír!

Napjainkban a cukorbetegség kialakulására igen gyakran későn derül fény. Nem ritka, hogy szemészeti vizsgálat deríti fel a szövődményes diabéteszt. Fontos tudni, hogy cukorbetegség kezdeti stádiumában tünetmentes vagy tünetszegény. A veszélyeztetett egyéneket (elsősorban a súlyfelesleggel küzdő, illetve akiknek a családjában elhízott és/vagy cukorbeteg személyek találhatók) a háziorvosi ellátás során szűrni kell, és szükség esetén gondozásban kell őket részesíteni.

Hazánkban a cukorbetegség és szövődményeinek kezelésére szolgáló valamennyi hatásos gyógyszer kapható, az inzulinkészítmények százszázalékos támogatással. A betegek együttműködését a kezelőorvosnak nemcsak a sokszor élethosszig tartó rendszeres gyógyszerszedéshez, hanem a helyes életmód kialakításához is ki kell vívni; utóbbi sokszor nehezebb feladat.

A gyógyszerkutatás és -fejlesztés egyik ígéretes készítménycsoportja a bélből a táplálkozás hatására felszabaduló hormonok, az ún. „incretinek” alkalmazása a mindennapi klinikai gyakorlatban. A bélben termelődő incretin hormonok elválasztása étkezés hatására jelentősen megnő, ezt az inzulintermelés és az inzulin-bioszintézis fokozódása, valamint a vércukorszint-emelő glucagon hormon szintjének csökkenése követi. Mindez együttesen jelentősen csökkenti a vércukor szintjét, különösen étkezést követően. Az enterohormonok egy bontóenzim miatt gyorsan hatnak. Sikerült azonban olyan, tabletta formában alkalmazható gyógyszerkészítményt előállítani, amely a bontóenzimet gátolja, így az enterohormonok előnyös hatása a szervezetben hosszú távon érvényesülhet. Az új készítmény nem helyettesíti az eddig alkalmazott tablettás készítményeket, de új, élettani szempontból talán hatásosabb kezelési módszernek tűnik, különösen a 2-es típusú cukorbetegség korai szakában.

Az elmondottak mellett sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a népesség tájékoztatására, a társadalom egészségkultúrájának javítására. A diabétesz megelőzése az anyatejes táplálás előnyeinek hangsúlyozásával kezdődik, hiszen a szoptatott csecsemő testsúlya nem növekszik kóros mértékben. Kisgyermekkorban és később a szülők (és természetesen a nagyszülők) ne cukrot, csokoládét vagy értéktelen rágcsálnivalót adjanak a gyermekeknek, hanem kiváló és táplálkozás-élettanilag értékes gyümölcsöt, müzliszeletet. Az iskolai büfék és menzák kínálata mindennapi téma a közéletben; biztató lépések történtek. Nem pénzkérdés az egészséges táplálkozás!

Nagyon sokat tesz a diabétesz elleni küzdelem ügyének propagálása érdekében a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége, a helyi diabéteszklubok, speciális sajtótermékek és honlapok és természetesen a Magyar Diabétesz Társaság, a diabétesz hazai szakmai-tudományos fóruma. Örvendetes, hogy ismert és népszerű médiaszemélyiségek, mint Erős Antónia, Hevesi Tamás – magánéletük e részének feltárásával – jó példát mutatnak sorstársaik számára: teljes és sikeres életet lehet élni diabéteszesen.

A bevezetőben említett kongresszuson kiemelt téma volt a cukorbetegség különbözősége az egyes régiókban. Más kezelési és társadalmi kihívásokkal kell megküzdenie a kezelőorvosnak és a betegnek, ahol az életmentő inzulinkészítményekkel való ellátás is akadozik, és a gyógyszer csak pénzért kapható, mint egy japán cukorbetegnek. A „kólakolonizáció” és a gyorsétterem-láncolatok már az afrikai országokban sem számítanak ritkaságnak, s Indiában a gazdagabb néposztályok gyermekei elhízottak. Hazánkban az egészséges életmód, a fizikai aktivitás minden formájának propagálása, a helyes táplálkozás és a káros szokások elleni küzdelem jelentheti a társadalmi összefogás fő irányát.

A szerző belgyógyász, diabetológus, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház főorvosa