Egészségügyi jártasság szükséges
Európában sokan érvelnek az uniós intézkedések szükségessége mellett. Európai szinten számos kezdeményezés célja az egészségügyi tájékoztatás javítása. E kezdeményezések leginkább vitatott pontja a (vényköteles) gyógyszerekre vonatkozik: milyen szerepet kell játszania a tájékoztatásban a gyógyszerellátási lánc egyes szereplőinek.
A felíró orvos és a gyógyszerészek döntően fontos szerepe nyilvánvaló kell legyen a vásárlók tájékoztatásában mind a vény nélkül kapható gyógyszerekről, mind a vényköteles szerek hozzáférhetőségéről és pontos használatáról. A szakápolók szerepe is nagyon fontos, különösen fekvő betegek esetében, hogy tanácsokkal szolgálhassanak az előírt terápia megfelelő alkalmazásában.
A gyógyszerészek, szakápolók és egyéb egészségügyi szakemberek számára oktatni lehetne az információközvetítést, hogy képesek legyenek a vásárlókat és a betegeket a megfelelő információforrások felé irányítani.
A gyógyszeriparról sokan felületesen úgy vélekednek, hogy megfelelő tesztelés után gyorsan piacra igyekeznek dobni az új szereket, túlságosan arra koncentrál, hogy drága új termékeit a gazdagabbakhoz juttassa el, és kevés figyelmet fordít a ritka vagy csupán a rosszabbul ellátott, tipikusan szegényebb rétegek életmódját vagy életét veszélyeztető betegségekre.
A gyógyszeripar profitorientáltsága sokszor arra készteti a politikusokat, egészségügyi szolgáltatókat, az egészségbiztosítókat és fogyasztói csoportokat, hogy az ágazat szereplőit gyanakvással vagy nyílt bizalmatlansággal kezeljék. Innen erednek azok az alaptalan vélekedések, hogy a gyógyszeripar által közölt információk elfogultak, nem mindig kellően objektívak és kiegyensúlyozottak, marketingszemléletük miatt alapos vizsgálatra és szabályozásra szorulnak.
A polgárok szerepe ugyancsak meghatározó az egészségügyi tájékoztatásban: mint az információk felhasználói és a tájékoztatás forrásai, tanácsokat adnak családtagjaiknak és ismerőseiknek.
Mindkét szerep követelményeinek eleget lehet tenni, ha a nagyközönség Európa-szerte magasabb szintű „egészségügyi jártasságra” (health literacy) tesz szert, amely magában foglalja az alapműveltséget, számolási készséget, az alapvető egészségügyi (elsősegély-nyújtási) gyakorlatokat és megelőzési módokat, szolgáltatásokat, a gyógyszerek megfelelő használatát, valamint az egészségügyi információk forrásainak elérésének módját. Az egészségügyi jártasság szintjének emelése érdekében a szakértők a mellett érvelnek, hogy az iskolában, a médiában vagy akár a munkahelyeken több anyagi forrást kell szentelni az egészségügyi oktatásra.
Néhány tagállam, egyes egészségpénztárak úgy látják, hogy az elérhető kezelésekről és főképp a felírható gyógyszerekről adott szélesebb körű tájékoztatás alááshatja a közegészségügyi rendszert, mivel gerjeszti a nagyon drága, esetleg felesleges vagy nem költséghatékony gyógyszerek iránti igényeket. Mind többen értenek egyet viszont azzal, hogy az egészségügyi ráfordításokat nem pénzkidobásnak, hanem sokkal inkább a jövő egészségébe, Európa polgárainak életminőségébe és anyagi jólétébe való beruházásnak kell tekinteni.
A „páciensek”, azaz az egészséges és a beteg vásárlók jobb egészségügyi tájékoztatásának érvrendszere kettős alapon nyugszik: a gyakorlat és a jogok alapján. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy azok a fogyasztók, akik megfelelő tájékoztatást kapnak az egészségügyről és az egészségügyi ellátásról, körültekintőbben alakítják életmódjukat (testedzés, diéta, dohányzás elkerülése, mérsékelt alkoholfogyasztás, környezeti kockázatok elkerülése). Szükség szerint korábban fordulnak orvoshoz, elmennek a szűrővizsgálatokra. Inkább tisztában vannak állapotukkal, a kezelési lehetőségekkel és a szükséges életmód-változtatásokkal, jobban eleget tesznek a szakorvosuk által kiválasztott terápia előírásainak. Így több ember marad egészséges hosszabb ideig. A beteg vagy valamilyen egészségügyi problémával küzdő emberek kevésbé lesznek kitéve elutasításnak, hanyagolásnak, szorongásnak. Már olyankor igyekeznek diagnózishoz, illetve kezeléshez jutni, amikor az elérhető terápiák még nem annyira költségesek, mégis hatékonyabbak. Ennek eredményeképpen az emberek egészségesebbek és boldogabbak lesznek, javul a termelékenységük, és kevesebbe kerül a nekik nyújtott egészségügyi ellátás.
Az alapvető emberi jogot a jó egészséghez és a megfelelő egészségügyi ellátáshoz minden állam alaptörvényei szerint el kell ismerni és tiszteletben kell tartani; akár közvetlenül kimutatható, hogy a helyes információk jobb egészséget és alacsonyabb költségeket eredményeznek, akár nem. Az egészséggel kapcsolatos információk magukban foglalják az egészségvédelemmel és betegségmegelőzéssel, a gyógyászati célú termékekkel, a kezelésekkel, a szolgáltatásokkal és a szolgáltatókkal kapcsolatos tájékoztatást.
A helyes egészségügyi tájékoztatásnak számos jellemzője van. Miután az információra szorulók különböző élethelyzetben vannak, azaz „betegútjuk” különböző szakaszait járják, a tájékoztatásnak mindegyikük számára megfelelőnek kell lennie. Azoknak, akik egészségesek, azok is kívánnak maradni, és családjuk egészségét is meg kívánják őrizni, teljesen más tájékoztatásra van szükségük, mint azoknak, akik egy adott egészségügyi problémáról szeretnének diagnózist kapni; akik szakmai tanácsokat igényelnek; akiknél frissen diagnosztizáltak valamilyen betegséget, és még nem értik teljesen, hogy mi is a bajuk, mik lehetnek a szövődmények, és milyen terápiák közül választhatnak. Mások a tájékoztatási szükségletei a baj megszüntetésére törekedő páciensnek és kezelőorvosának, akik egyszerre küzdenek a betegség, különösen a krónikus betegség ellen, és próbálják betartani az előírt terápiát.
Olyan egészségügyi tájékoztatást kell adni, amely minden polgár számára elérhető és érthető, olyan tényezőket is tekintetbe véve, mint az írni-olvasni tudás, nyelv, életkor, fizikai és szellemi fogyatékosság, képzettség, gazdasági-társadalmi státus, kulturális különbségek, hozzáférés a számítástechnikai berendezésekhez.
A tartalom legyen pontos, bizonyítékokon alapuló, naprakész és nem félrevezető. Meg kell jelölni a tájékoztatás forrásait és dátumát. Legyen a lehető leginkább objektív. Minden információforrásnál fennáll az elfogultság veszélye; ha ez nem nyilvánvaló, külön is ki kell térni rá.
Különösen a gyógyszerekre és a sebészeti eljárásokra vonatkozik, hogy a helyes tájékoztatásnak ki kell térnie az alternatív kezelési lehetőségekre, a kezelés költségeire és időtartamára, a hatékonyságra és a kezeléstől várható eredményekre, a kellemetlen mellékhatásokra, a nemkívánatos reakciók és kedvezőtlen eredmények kockázataira, a helyes alkalmazásra, és arra is, hogy a kezelés miként érinti a páciens életvitelét és életminőségét.
Általános az egyetértés abban, hogy az egészséggel kapcsolatos, a kezelésekre és a gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás fő forrásai az egészségügyi szakemberek, ennek a jövőben is így kell maradnia. Egyre többen tartják az orvos és betege közötti megelőző (proaktív) párbeszédet kívánatosnak vagy éppen kritikus jelentőségűnek. A kormányok és az egészségügyi ellátásokat szabályozó hatóságok többféle egészségügyi tájékoztatást nyújtanak a nagyközönség számára: ilyenek az egészségmegőrző és betegségmegelőző kampányok, a nyomtatott kiadványok anyagai a betegségekről és a gyógyszerekről, és a szabályozó hatóságok saját weboldalai.
A betegszervezetek nyomtatott és online tájékoztatással szolgálnak tagjaik számára a betegségekről és a terápiákról. Ezt az európai fogyasztók általában megbízhatónak és elég magas színvonalúnak tartják. A betegszervezetek e-mail-fórumokat üzemeltetnek, ahol tagjaik megoszthatják egymással betegségük kezelésével és a terápiákkal kapcsolatos ismereteiket.
Sokan kapnak közvetve vagy közvetlenül tájékoztatást a gyógyszer gyártójától, s ezt a döntéshozók egy része sajnálatosan szkeptikusan szemléli. Pedig nyilvánvaló: a gyógyászati termékekkel kapcsolatos tájékoztatásban a gyógyszeripart egyenlő partnernek kell tekinteni, hiszen az előállító vállalat ismeri legjobban a maga által fejlesztett és gyártott terméket. Megbízható és helyes tájékoztatást tud nyújtani az általa gyártott termékekről, az alap-, a farmakológiai és klinikai kutatások, a fejlesztés rendkívül szigorú és – nemzeti, illetve európai szinten – jól szabályozott folyamatai alapján.
