Gyurcsány, Krúdy és Disznótor Borcsa
A miniszterelnök mai blogbejegyzésében a könyvek és Krúdy iránti szeretetéről így ír:
"Krúdy Szerelmeskönyve akadt a kezembe tegnap este. Talán visszatettem volna a kötetet, ha nem ötlik a szemembe, hogy Krúdy Zsuzsa állította össze ezt a remek kis füzért. Őt nem ismertem, de egy másik Krúdy Zsuzsát igen. Nem véletlen a névhasonlóság. Zsuzsa ragyogó teremtés, férjével, Salamon Ferivel együtt, igazi jó barátok. Szóval ez a Zsuzsa Krúdy unokahúga. És bizony rá is igaz a mondás, hogy a vér nem válik vízzé.
Így aztán nem tettem vissza a vékonyka kis könyvet, hanem inkább lapozgattam, hazavittem. Rövid kis szövegeket ízlelgettem. Hadd másoljak ide három idézetet. Na nem azért, mert rám jellemzőek, bár ki tudja. Próbáltam nem megkönnyíteni e napló olvasóinak a dolgát, ezért inkább semlegesebb szövegeket választottam. Tudtam volna izgalmasabbakat, többértelműeket is választani, de az talán túlzás lett volna. Szóval kommentár nélkül Krúdy-idézetek jönnek, a Krúdy Zsuzsa által összeállított Szerelmeskönyvből.
„Esti időben igen kellett vigyázni ezen a helyen, hogy bele nem botoljon a lábuk valamely szerelmespárba, amely a besötétedést illedelmesen várta meg egy padon. Ha valakinek megadatna, hogy megfejtse az itt emlékbe hagyott monogramokat, szív közepibe rajzolt betűket, semmitmondónak látszó évszámokat és napokat: többet tudhatna meg Pest történetéből, mint bármely tudós könyvből … fáradt léptekkel, imbolyogva távoztak innen a párok, hogy a hídnál már unottan elbocsássák egymás kezét.”
Jut eszembe: felismeri valaki a helyszínt, amiről Krúdy ír? Tudom, hogy ebből a részből nem sok derül ki, de segítségül elárulom, hogy szinte naponta megfordulok ezen a helyen.
„Az mindnyájunk előtt ismeretes körülmény, hogy nem mindig szólíthatjuk a nőket gondolatainkban is azokon a neveken, amelyekkel a szájunkkal vagy az írásunkkal illetjük őket. Sok nő van, akit konvencionálisan „Csillagomnak” vagy „Orvosságomnak” nevezünk, míg belső világunkban… „Töltött káposztám”-nak mondjuk őket…. Szemtől szembe „Virágos akácfámnak” szólította, míg odabévül bizony csak „Disznótor Borcsának” mondta őt.”
„Már sokat vitatkoztak arról, hogy mi a különbség a férfi és a nő között, nemcsak szorosan vett fizikai értelemben, hanem lelki dolgokban, így gondolkozásban és egyéb szellemi tulajdonságokban is. Hogy érez a férfi, hogyan érez a nő? … Magam részéről jótékony hatásúnak vélek mindenfajtájú vitatkozást, amely végeredményben az emberiség megjavítását szolgálná.” – olvashatóak az idézetek Gyurcsány naplójában.
