Iparág lehet az idősellátás hazánkban
Az Európai Unió elvesztette demográfiai motorjait – mondta Lévai Katalin, az Európai Parlament képviselője a brit nagykövetségen tartott konferencián. A bevándorlás a közelmúltban számos országban enyhítette az alacsony születési arányt, de a később csatlakozó országok helyzete tovább élezi a demográfiai kontrasztokat. A képviselő szerint a születések alacsony számát a gyermekvállalás segítésével, a foglalkoztatottsági arány növelésével lehet befolyásolni. Az európaiak által kívánt és a ténylegesen megszületett gyermekek között nagy a különbség, az előbbi adat átlagosan 2,3 az 1,5 világra jött gyermekkel szemben.
Magyarország még az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok között is „rosszul áll” ezzel az arányszámmal, mert évek óta kevesebb gyermek születik, és így egy öregedő társadalommal kell majd szembenézni – mondta Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet főigazgatója. Véleménye szerint szemléletváltásra is szükség van, mert az idősödő társadalom dráguló költségeit az egyre csökkenő számú aktív korú népességnek kell fedeznie úgy, hogy közben az élettartam kitolására és az életminőség javítására vonatkozó elvárások egyre nőnek. A főigazgató szerint az európai országok dilemmája, hogy miközben a társadalom alapvető célja az élettartam növelése és az életminőség javítása, fel tudják-e vállalni az ebből fakadó következményeket. Ezek egyike az eddig elért jóléti intézményrendszerek fenntartása, az emberek szerzett jogainak szűkítése. Ha ezekhez nem mernek nyúlni a kormányok, veszélybe kerül Európa versenyképessége a globális piacon.
Az elöregedéssel együtt jár a munkavállalói korú népesség megfogyatkozása, s ez magával hozza, hogy egyre több krónikus betegség kezelésével kell számolni a biztosítóknak. Az egészségügyi technológiák, az új terápiás eljárások is az élettartam növelését hozzák, ám ezzel együtt nő a rájuk fordított közpénz. Nem véletlen, hogy az országok jóléti rendszerei általános finanszírozási gondokkal küszködnek, így reformra szorulnak, s nő az élőmunka terhe, emellett szükségszerűen egyre nagyobb szerepet kap az öngondoskodás.
Kincses Gyula szerint optimista forgatókönyvek is léteznek a gondok megoldására. Hiszen átalakulnak a foglalkoztatási viszonyok, összemosódik a határ a nyugdíjas és az aktív időszak között, ám összességében is kitolódik az aktív időszak. Hazánk számára az idősellátás iparággá, kitörési ponttá válhat. Ez a gyógyturizmusnak köszönhető, ám különféle, az idősek számára épülő, gyógyintézettel kombinált ápolási otthonok, lakóparkok létesülhetnek.
Lévai Katalin hangsúlyozta: az Európai Unió országaiban is demográfiai változások mentek végbe, minden tagállamban öregszik a társadalom, még azokban az országokban is kevesebb gyermek született vagy születik, ahol hagyományosan kettő vagy több volt jellemző. A politikus véleménye szerint is szükség van a nyugdíj- és a szociális rendszer korszerűsítésére, és a közösségnek „vissza kell találnia” arra az útra, amely elősegíti a demográfiai növekedést.
Csehák Judit volt egészségügyi miniszter, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány elnöke szerint a most még aktív munkavállalókat ösztönözni kell az öngondoskodásra. Hozzátette: a magyarországi nyugdíjrendszer megközelítőleg tíz év múlva lesz igazán nagy válságban, akkor, amikor azok mennek nyugdíjba, akik 1988-89 óta minimálbérért dolgoznak. Ezért szerinte sürgősen ki kell alakítani azoknak az intézményeknek a körét, amelyek tartós ápolást tudnak biztosítani, s támogatja az ápolásbiztosítás rendszerének kialakítását.
