Megfelelően kezelhetők a krónikus sebek
Az utóbbi 10-15 évben a kutatók rájöttek arra, hogy a szervezet számos olyan immunanyagot termel (cytokineket), sejtet mozgósít (fehérvérsejteket), amelyek segítségével igyekszik a sebet minél rövidebb idő alatt minél torzításmentesebben meggyógyítani. Nem kell mást tennünk, csak engedni ezen anyagokat hatni, a sebváladékba kerülő sejteket életben tartani, hogy elszaporodjanak, és kifejthessék sebgyógyulást serkentő hatásukat.
A sebgyógyulással foglalkozó szakemberek rájöttek arra, hogy a több ezer éves változatlan sebellátás során ezek az anyagok, sejtek kárba vesztek. Az a „száraz” kötszer (géz), amelyet a sebre teszünk, felissza a sebváladékot, elpusztítja az odasereglett sejteket, cytokineket.
Mindezeket figyelembe véve sikerült egy új szemléleten alapuló kezelési modellt kidolgozni, amely a sebváladékot megőrzi, a sejteket, cytokineket pedig élet- és funkcióképesen megtartja. A száraz gézlap alatti úgynevezett pörkös sebgyógyítást felváltotta a „nedves” sebkezelés. Ennek az a lényege, hogy a sebet lezárjuk egy speciális, folyadék- és légátnemeresztő anyaggal, amely nem engedi a sebet kiszáradni, megtartja a sebváladékot, és ezzel működni hagyja a sejteket, cytokineket, bevonva a sebgyógyulásba a szervezet saját gyógyító erőit. Ez a „nedves” sebkezelés lényege.
Az így kezelt sebek lényegesen gyorsabban gyógyulnak, csökken a felülfertőződés lehetősége, a használatuk egyszerű és költséghatékony. Alkalmazásukat a beteg hamar megtanulja, és otthon maga is alkalmazni tudja, kiváltva ezzel az igen drága kórházi ellátást; a páciensek életminősége jelentősen javul, mivel a beteg fájdalmai a minimumra csökkennek.
A lábszárfekélyek 60-70 százaléka, a felfekvéses sebek 100 százaléka viszont csak nedves sebkezelő kötszerekkel gyógyítható. A felfekvéses sebek esetében szigorú előírás – amelyet több külföldi és hazai társaság (EWMA: Európai Sebkezelő Társaság, EPUAP: Európai Decubitus Panel), konszenzuskonferencia javasol –, hogy a kezelést hagyományos száraz, nedvességre keményedő kötszerrel kezelni tilos, mivel árt a betegnek, rontja a felfekvéses sebek gyógyhajlamát, sőt újabb sebek kialakulásához vezethet.
Európa-szerte hamar rájöttek arra, hogyan kell átállítani a krónikus sebekben szenvedő betegek ápolási rendszerét, hogy az megfeleljen a beteg, a gyógyítószemélyzet és a finanszírozó érdekeinek.
Tíz évvel ezelőtt alapítottuk meg a Magyar Sebkezelő Társaságot, amely magában foglalja számos, sebellátással foglalkozó szakterület orvosait. Tagjaink között találunk bőrgyógyászokat, sebészeket, angiológusokat, belgyógyászokat, égési és plasztikai sebészeket, háziorvosokat. Külön öröm számunkra, hogy igen erős a társaság szakasszisztensi szekciója; itt találjuk meg a kórházi nővéreket, a háziorvosok mellett dolgozó szakasszisztenseket és az otthonukban betegeket ápoló és ellátó szolgálatok szakembereit.
A Sebinko Szövetséghez hasonlóan az egész országra kiterjedő oktatási rendszert hoztunk létre, megyénként egy centrummal. Az eddig megtartott oktatási programjaink keretében országszerte ötezer háziorvost oktattunk az elmúlt években egész napos akkreditált, pontszerző továbbképzéseken a modern sebkezelésre.
Ha összehasonlítjuk az öt évvel ezelőtti nedves és száraz sebkezelő eszközök használatát, látható, hogy hazánk messze elmaradt az uniós átlagtól. Az arány javul, és egyre tolódik a modern kötszerek alkalmazásának irányába.
A minisztériumban lebonyolított egyeztető megbeszélésen az összes szakmai kollégium képviselőjével, valamint a sebkezelésben érdekelt táraságok vezetőivel összhangban megfogalmaztunk egy szakmai ajánlást, amely a modern, új sebkezelő eszközök finanszírozását javasolja, valamint a nedves sebkezelő kötszerek támogatásának 100 százalékra növelését (krónikus sebek kezelése esetén) és a háziorvosok kötszer-vényfelírási jogának biztosítását. Sajnos a finanszírozó nem vette figyelembe ajánlásunkat, sőt egyeztetési szándékunkat válaszra sem méltatta. A finanszírozási rendszer kidolgozásában csak olyan szakértő véleményét hallja meg az Egészségügyi Minisztérium, amely a költségcsökkentést javasolja. Az új, a kötszereket is érintő tb-támogatási lista 2006. december 1-jétől lépett életbe.
A finanszírozó ahelyett, hogy figyelembe venné a Magyar Sebkezelő Társaság (MSKT) és a Sebinko Szövetség kezdeményezésére létrejött konszenzusanyagok ajánlásait, a támogatási százalék drasztikus csökkentésével (85-ről 70-50 százalékra), a mennyiségi korlát bevezetésével, a hagyományos sebkezelők (nedvszívó sebpárnák) 85 százalékos támogatásával újra a hagyományos kezelés felé tolja el a krónikus sebek gyógyításának gyakorlatát.
A háziorvosok csak szakorvosi javaslatra írhatnak fel ezentúl kötszereket. Ez a gyakorlat a szakrendeléseken bevezetett teljesítményvolumen-korlát miatt a betegek ellátatlanságához vezet, arról már nem is szólva, hogy egy felfekvési sebekkel küszködő beteg nem is jut el a szakrendelésekre. Hogy képzeli a finanszírozó, a távoli falvakban élő, ágyhoz kötött, súlyos betegségben szenvedő felfekvéses páciens hogyan kerül majd szakorvos elé? Hogyan fizeti ki a mentőszállítást, amikor annak is most folyik a magánosítása, fizetőssé tétele? A támogatási szint csökkentése a betegek legnagyobb részét (ezek kis nyugdíjból élő, legnagyobbrészt egyedülálló emberek) elzárja a számukra kedvező nedves sebkezelő kötszerek igénybevételének lehetőségétől. Sajnos a közgyógyellátási rendszer átalakítása is csak őket sújtja.
A költségtakarékosság már megint csak rövid távú. Igaz, hogy a kötszerkassza minimálisra esik vissza (a betegek nem tudják kifizetni a 200-300 százalékkal többe kerülő kötszereket), de a betegek ellátatlansága hosszú távon óriási kiadásokhoz vezet. A páciensek otthonukban nem kapják meg a megfelelő sebkezelési anyagokat, nem jutnak el időben szakorvosokhoz (már csak a vizit- és a szállítási díj miatt sem).
Mire súlyos állapotban a területileg illetékes ellátó kórház sebészeti osztályára kerülnek, nem marad más megoldás, mint az (amúgy is jobban finanszírozott) amputáció. Amíg az Európai Unióban egyre csökken az alsóvégtag-amputáció, nálunk ugrásszerűen megnő az amputáltak, életüket tolókocsiban tengetők száma.
Véleményem szerint a kötszerbüdzsé a jelenlegi 20 százalékára esik vissza, hiszen a betegek nagy hányada nem tudja kifizetni a kötszereket ilyen alacsony támogatással. Az egészségügyi ellátás a sebkezelés területén újra az 1990-es évek színvonalára zuhan, figyelmen kívül hagyva minden tudományos eredményt. Az ésszerűtlen és gyakran szakmailag is megkérdőjelezhető változtatások (nem steril kötszerek az új rendszerben 85 százalékos támogatással kaphatóak) a fűnyíróelvnek megfelelően csökkentik a kiadásokat a krónikus sebbel kezelt betegek ellátásának kiküszöbölésével.
