Bajnai a jó rendőr, Gyurcsány a rossz rendőr
Bajnai és Gyurcsány néha halkan összenevetnek. Foszlányokban anyázás és szilveszteri dudák hangja jut fel a polgármesteri hivatal díszes termébe. A vetítővásznon „A Tudás mint új Nyersanyag” feliratot jeleníti meg az előadó, egy EU-s támogatást remélő potenciális pályázó. Ez év február 21-én Bajnai Gordon kormánybiztos és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az utolsó közös, összesen nyolc várost érintő turnéjukat tartják, amelyet a Pólus programnak nevezett, 600 milliárd forintos pályázati keret népszerűsítésére és ismertetésére indítottak. A nyilvános programnak vége, most csak a helyi vezetők és a kormány emberei kóstolgatják egymást, az újságírókat kiküldték, a manager magazin tudósítóját tévedésből engedték be. Polgármester, rektor, gyárigazgató, kamarai elnök és más helyi nagyságok beszélnek terveikről, néhányan óvatosan számon kérik a pontos pályázati kiírásokat. A két csúcspolitikus a feszengősre sikerült bemutató után megmondják a tutit. Mintha egy iskolai ünnepély kimérten unalmas hangulatát a diákbizottság hozzászólása lazítaná, felülről provokálnak, szítanák a központilag vezényelt forradalmat. „A sürgető kritikát értem. Teljesen jogos” – a jó rendőr Bajnai. „Itt most befektetési bankként működik az állam. Vége a járadékvadászatnak, szőrösszívűnek kell lennünk” – a rossz rendőr Gyurcsány. A szerepeket már rögzítették a miniszterelnöki Audiban, amellyel a szokásos szerdai kormányülésről jöttek a tüntetőkkel körbevett kisalföldi városházára. Gyurcsány a keményebb és karizmatikusabb szónok, szövege csapongóbb, de hangosabb és szórakoztatóbb, bizalmaskodó kiszólások és nagy víziók kiváló ritmusban váltják egymást. Bajnai halkabb, kimértebb és logikusabb, de így is közvetlenebb és könnyedébb szónok benyomását kelti, mint bármelyik korábbi felszólaló a teremben. Mindketten elég konkrétak, és lényegében ugyanazt mondják: most nagyon sok pénz van, annyi, hogy talán el sem fogják tudni költeni, de öncélú ingatlanfejlesztésre nem adnak. Vagy kitalálnak a helyiek valami nagyon kreatívat, vagy egy másik város többet kap majd. Noszogatják az embereket, csak olyat álmodjanak, ami aztán hosszú távon eltartja önmagát. Olyat viszont sürgősen. „Egy hét múlva jönnek egy tanácsadó cégtől interjúzni” – ígéri búcsúzóul Bajnai segítőkészen, de ezt akár fenyegetésként is lehet érteni.
Visszafelé Bajnai már saját szolgálati Audijában – Gyurcsány még beugrott a helyi pártirodába -, félig hátrahajolva rajzol egy kört, közepére egy pontot. „Elvben egy vezető a kör közepén áll, de ha baj van a rendszerrel, akkor ki kell lépnie a körből, és kívülről beavatkoznia. Ez a változáskezeléshez szükséges attitűd” – magyarázza arra a kérdésre, hogy nem furcsa-e, hogy a hatalom emberei izgatják a helyieket, és nem azok másznak rájuk panaszszal és tervekkel. „Kultúraváltás kell, ezen is dolgozunk” – mondja, majd gyorsan telefonon nyilatkozik a soproni rádiónak. Nyugodt kedélyességgel ismétli aznap ötödször, hogy „az EU-ból is szabad szemmel látható gazdasági központ lehet Győrből”, de a 600 milliárd ide eső részéért meg kell küzdeni.
Aktivista diák Bajnai Gordon közel húsz éve már tartott meghökkentőnek szánt beszédeket Gyurcsány mellett a KISZ-ben, és öt éve már belekezdett egy informális rendszerre épült struktúra nemzetközi sztenderdek szerinti átalakításába a Wallis vezérigazgatójaként. Életútjában lehet találkozni hasonló helyzetekkel, de azért a kormánybiztosság teljesen új terep a nagyvállalati privatizáció egykori csillaga számára.
A volt munkatársai körében rendkívül népszerű, 39 éves, Baján nevelkedett közgazdász nyárra valószínűleg miniszter lesz. „Bármilyen társaságba került, két perc múlva vezető volt, pedig sohasem nyomult” – mondta róla egy volt közgázos diáktársa.
[...]
(A cikk teljes terjedelmében a manager magazin 2007. áprilisi számában olvasható)
