A dolgozóknak kötődni kell a céghez

Vállalkozó. Egy kisváros túlságosan nagy lehetőségeket ma sem kínál az ott lakóknak, de különösen igaz volt ez az 1970-es években. A vízügyi szakközépiskola elvégzését követően ezzel szembesült Endrődi Ferenc, így természetes volt számára, hogy a szakmában helyezkedett el, bár mint mondja, ezzel egyúttal a családi hagyományt is követte, hiszen az édesapja is a vízügyben dolgozott. Mozgalmas és egyúttal izgalmas öt esztendő következett számára, motorral járta a környéket, munkája szerteágazó volt, s akkoriban a „mérnök úrnak” tekintélye is volt – jegyzi meg mosolyogva. A nyugodtabb élet iránti igényét a nősülés hozta meg, ráadásul kapóra jött, hogy a helyi ÁFÉSZ vezetője nyugdíjba ment. „Próbáltam hasznosat nyújtani Akasztónak, több egység megújult, étterem alakult, ám több ötletemet reménytelen volt keresztülverni az igazgatóságon” – sorolja nehézségeit az akkor már kereskedelmi végzettséggel is rendelkező Endrődi Ferenc. A rendszerváltáskor, egy év „tipródást” követően végül saját lábra állt. Nem volt egyszerű döntés – magyarázza –, hiszen a család egzisztenciáját tette kockára, ám másfelől a kereskedelem szövetkezeti formájának jövőjében nem bízott. S mint hozzáteszi: ez utóbbi prognózisa be is jött.

A kereskedelmi ágazat nem volt ismeretlen számára, az újrakezdési kölcsönből harmadmagával létrehozták az Akker-Plus Kft.-t egy rozzant vidéki ÁFÉSZ-telepen, s építőanyagok helyett – mint ahogy több akkor alakult vállalkozás ezt az utat választotta – a tüzelőanyagok mellett tették le a voksot. Miután sok helyen a gázt még nem vezették be, széntüzelés folyt, s komoly hiányt tapasztaltak ezen a téren. A magyar kínálatot külföldivel bővítették, a korábban kizárólag a fővárosban elérhető német brikettet sikerült a régiójukba is „becsábítani”, a cég forgalma pedig ugrásszerűen emelkedett. „Ránk is illett az a mondás, miszerint az első millió megszerzése a legnehezebb” – emlékszik vissza a kezdeti időszakra. Nem sokkal később építőanyaggal bővült a paletta, e lépésüket a szerencse is kísérte: a régió egyik meghatározó piaci szereplője ugyanis a túl gyors növekedés hibájába esett, ennek tönkremenetel lett a vége. Az Akker-Plus fejlődésének mérföldköveit jelzi a soltvadkerti, majd a kiskőrösi telephely megnyitása, ez egyúttal lehetővé tette, hogy a kiskunsági régió vezető, majd az ország harmadik legnagyobb magyar tulajdonban lévő cégévé váljanak. „Velünk egy időben többen indultak ebben az ágazatban, ám mi már a kezdetektől nagyobb piacban gondolkodtunk, nem akartunk helyi szinten megrekedni” – mutat rá sikerük kulcselemére.

S mire gondolt, amikor alig hat év elteltével sikerült átlépniük az első milliárdos árbevételt? Már régen nem a pénzről szólt a történet, hanem a piacról, a piacépítésről – hangzik a válasz. Igyekeztek arra törekedni, hogy ez minél harmonikusabban történjen. Komoly hangsúlyt kapott a képzés, az agilis fiatalok felvétele, mint ahogy a szervezettség megléte is. „Sokat tanultam a negatív példákból, folyamatosan figyeltem a szállítók, a vevők vezetőit, a külföldi tendenciákat, s igyekeztem arra törekedni, hogy az egy főre eső árbevételt illetően lekörözzük a konkurenciát” – fogalmaz. Ám mint hozzáteszi: a versenytársak nem érdekelték, nem figyelte, hogy ki merre megy, milyen termékeket forgalmaz, hiszen a cégnek megvolt a saját elképzelése a jövőről, a célcsoportról. A nagysága pedig lehetővé tette, hogy már ne a konkurenciához alkalmazkodjon, hanem azt tegye, amit szeretne. Igaz, a versenytársakhoz való közeledés is tetten érhető: négy évvel ezelőtt a külföldi konkurencia bejövetelétől való félelem, a piacok megvédése miatt a legnagyobb magyar tulajdonú építőanyag-kereskedelmi vállalkozások összefogtak, s megalakították a Huf-Bau franchise-rendszert, amelynek jelenleg már kilenc régióközpontja van.

A hármas tulajdonosi körből nem adódtak problémák, mindenkinek megvolt a feladata, így az erőket nem kellett szétforgácsolniuk, s mint Endrődi Ferenc hangsúlyozza: kemény csapatmunka nélkül nem tartanának ott, ahol most vannak. A túl gyors növekedéstől is tartottak, így amikor rakétaszerű bővülést könyvelhettek el, a következő esztendőben visszafogták magukat. Jó példa erre az elmúlt év is, a 2006-os másfél milliárdos árbevételplusz is jócskán meghaladta a várakozásokat, az idei esztendő éppen ezért a „rendbetétel éve” lesz.

A cég tevékenységében megjelent a nagykereskedelmi szál is, e nélkül ugyanis komolyabb forgalmat generálni nem lehet, mint ahogy a projektértékesítés is színesítette a tevékenységi körüket. A sikert alapvetően az emberi kapcsolatoknak köszönheti – véli az ügyvezető igazgató. A jó kapcsolat ápolását segítik a rendezvényeik is, az Akker-focikupa már legendás a beszállítók körében, s a partnereiknek az évente rendezett „összetartás”-nap is vonzó programokkal szolgál.

Piacvezetővé véleménye szerint csak az válhat az építőanyag-kereskedelemben, aki egyrészt le tudja fedni az összes fontosabb termékkört, legyen szó tégláról, vakolatról, szigetelőanyagról, ráadásul nem csupán egyetlen áru szerepel a palettáján, hanem számos. Példaként említi, hogy az egyik legnagyobb cserépgyártóval azért nem sikerült leszerződniük, mivel ragaszkodott ahhoz, hogy csak az ő termékeit értékesítsék, ám nem bánták meg: egy másik gyártó termékei jóval nagyobb növekedést jelentettek számukra. Az adataik pedig magukért beszélnek: árbevételük rendszerint 10-20 százalékkal lekörözi a piaci átlagot.

Mire a legbüszkébb? „A csapatomra, a munkatársaimra, illetve, hogy igyekeztünk olyan céget létrehozni, amely valóban egy nagy családként tud működni” – hangzik a válasz. Hisz az ázsiai modellben, hogy a dolgozóknak komolyan kötődniük kell a céghez, magukénak kell érezni, hiszen fejlődést csak így lehet elérni. A mostani gazdasági környezetben ugyanis ha egy cég fejlődőképes, akkor tovább tud élni – magyarázza Endrődi Ferenc, s reméli, hogy két lánya is kiveszi majd a későbbiekben a részét a cég életéből. VG

Jelenleg három szaküzletük, egy nagykereskedelmi részlegük és egy budapesti kirendeltségük is van. A tavalyi árbevételük meghaladta a nettó 7,2 milliárd forintot.

Jelenleg három szaküzletük, egy nagykereskedelmi részlegük és egy budapesti kirendeltségük is van. A tavalyi árbevételük meghaladta a nettó 7,2 milliárd forintot. ENDRŐDI FERENC (51) 1975-ben érettségizett Baján, majd technikusi képesítést szerzett

1975–1981 között a Homokhátsági Vízgazdálkodási Társulatnál építésvezető

1981-től a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ-nél területi vezető és igazgatósági tag, közben elvégez egy kereskedelmi szakközépiskolát, majd felsőfokú áruforgalmi képesítést is szerez

1989-ben kezdik szervezni a magánvállalkozást, 1990. január 26-án megalakul az Akker-Plus Kft., amelynek azóta is tulajdonos-ügyvezetője két társával együtt-->