Alapműveltségi vizsga bevezetését is javasolja az OKA
A családok egzisztenciális helyzete és az urbanizációs különbségek nagy szerepet játszanak mind az iskolaválasztásban, mind a lemorzsolódási hajlandóságban – jelentette ki Liskó Ilona, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa a Magyarország Holnap Oktatási és Gyermekesély Kerekasztal tegnapi vitaindítójában. A szakértő javaslatai között szerepel a szakképzés és az általános képzés különválasztása, valamint az alapműveltségi vizsga bevezetése is.
Liskó Ilona kutatási adatokra hivatkozva elmondta, hogy szoros összefüggés van a tanulók családi körülményei és a középfokú iskolák képzési formái között. Minél magasabb presztízsű képzési formában tanul egy gyerek, annál valószínűbb, hogy jó anyagi helyzetben és rendezett családi körülmények között él. Ebből az is következik, hogy a közoktatási reform során végbement iskolaszerkezet átalakítás és az új iskolafenntartók megjelenése (egyházi és alapítványi iskolák) az előnyös társadalmi rétegeknek kedveztek, vagyis éppen azok a diákok maradtak ki a nívós pedagógiai szolgáltatásokból, akiknek az érdekében az oktatási expanzió történt.
A rendszerváltás óta fokozatosan csökkent a szakiskolák népszerűsége. A tankötelezettség meghosszabbítása miatt egyre több hátrányos helyzetű gyerek került be a szakiskolákba, ahol a pedagógusok nincsenek felkészülve a hátránykompenzáláshoz szükséges bonyolult és nehéz pedagógiai feladatok megoldására. Ebből következik a magas lemorzsolódási arány, és az, hogy pontosan azok a tanulók maradnak ki a szakmunkás bizonyítvány nélkül az iskolákból, akiknek a munkapiaci perspektíváit az oktatási expanzió javítani kívánta.
„Fontos és okos reformlépésekre szánták el magukat a kormányzat szereplői” - mondta Liskó Ilona, arra utalva, hogy a kormányzati reformtervekben szerepel a szakmastruktúra regionális szintű fejlesztése, valamint az oktatás minőségének és hatékonyságának intézményi és országos szintű mérése. „Bár ez az oktatási expanzió kudarcára nem ad orvosságot” - tette hozzá.
A szakértő véleménye szerint fontos lenne az általános képzés lezárásaként az alapműveltségi vizsga bevezetése, ezzel a vita során a Kerek-asztal több tagja is egyetértett. Liskó Ilona szerint a jelenlegi kudarcok elkerülésének az lehetne az útja, ha a szakmai képzést nem csak a kormányzati irányítás szintjén, hanem intézményi szinten is elválasztanák az általános képzéstől. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy az érettségire és az alapműveltségi vizsgára való felkészítést a jelenlegi szakmai iskolákból kialakított általánosan képző, felzárkóztatási feladatokat is ellátni képes „középiskolák” látnák el, a szakmai képzést pedig a regionális szinten szervezett, korszerűen felszerelt, és erre a feladatra specializált szakképző intézmények.
Liskó Ilona felvetéseit erősítette meg Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kereskedelmi és Ipar Kamara elnöke. Korreferátumában felhívta a figyelmet a gyakorlati képzés hiányosságára, a kevés gyakorlati óraszámra. Kiemelte, hogy a gazdaságnak nagyobb szerepet kell vállalnia a szakképzés fejlesztésében, ugyanis jelenleg olyan nagy hiány van jól képzett szakmunkásokból, hogy egyes hiányszakmákban a kereseti lehetőségek már a diplomások munkabérét is meghaladják.
Ez utóbbi megállapításra Köllő János az MTA – KTI tudományos főmunkatársa úgy reagált, hogy egy felmérés adatai szerint jelenleg mindössze a szakmunkások két százalékának a keresete magasabb, mint a felsőfokú végzettségű munkavállalók átlagos munkabére.
