"Demokráciában senkinek nem jár semmi, semmilyen stallum semmilyen körülmények között"
Sólyom László államfő szűk három hete jelentette be: Majtényi Lászlót jelöli az állampolgári jogok országgyűlési biztosának. A Fidesz és a KDNP azonban előre jelezte, nem fogja támogatni a volt ombudsman újbóli megbízatását, mert nem tartják őt elég pártatlannak. Ez tegnap meg is történt. A Népszabadság összeállítást közölt Majtényi vihart kavaró vizsgálatairól.
Majtényi László adatvédelmi biztosként 1995 és 2001 között nem kevés borsot tört a polgári oldal orra alá. Nyilvánosan nehezményezte például, hogy a Fidesz-kormány – szakítva a hagyományokkal – nem készített sem hangfelvételt, sem jegyzőkönyvet üléseiről. A Miniszterelnöki Hivatalnál pedig fegyelmi felelősségre vonást kért, amiért a kancellária három és fél millió állampolgár nevét és lakcímét kiadta az Országimázs Központnak, hogy az Országjáró brosúráját országszerte teríthesse. Később jogerősen végül egyszerű blöffnek bizonyult „megfigyelési ügyben” is hallatta a hangját. Amellett érvelt, hogy az állítólagosan titkos adatgyűjtéssel beszerzett információkban valójában semmi titkos nincsen. A Fidesznek valóban jó oka lehet tehát arra, hogy ne kedvelje Majtényit. Ám az elfogultság fideszes vádja egy ennél jóval erősebb állítás - és nem biztos, hogy védhető.
Majtényi ugyanis a fentiekhez hasonló szimbolikus ügyekben bizony rendre belekötött a politikai „ellenoldalba” is. 1996-ban például hevesen kutakodott a Xénia Láz Egyesület kérdőíves adatgyűjtésével kapcsolatban, amelynek során 76 ezer általános iskolás kapott névre szóló kérdőívet.
Állásfoglalása szerint a szocialista párthoz közeli klub adatvédelmi szempontból egyértelműen visszás módon kérdezgette körbe a fiatalságot – úgymond „érzékeny” témákban, például a szülők anyagi helyzetével kapcsolatban. Akkor is azzal vádolták, hogy politizál – csak épp a másik oldalról. A Xénia Láz affér végül fontos szerepet játszott abban, hogy a Horn-kormánynak mennie kellett. Szintén az első MSZP-SZDSZ érában történt, hogy az adatvédelmi biztos vitába keveredett a Kovács László vezette Külügyminisztériummal, amiért az titkosként kezelte a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló hágai perben képviselt hivatalos magyar álláspontot. Majtényi egyébként tavalyelőtt nyilvánosan bírálta az SZDSZ ügynöktörvény-tervezetét is. A liberálisok teljes nyilvánosságot és kutathatóságot akartak, ám a volt ombudsman úgy látta, az ügynökök kilétét csak az általuk megfigyeltek számára lehet felfedni.
Az elmondottakból kitűnik: a jelölt egyik oldalt sem kímélte szakmai kritikáival. Tegnap kiderült: ez a fajta attitűd manapság még a szívélyes államfői szavakkal együtt sem elég a parlamenti kétharmadhoz.
„Valószínűleg sokkal jobb lenne az esélyem, ha az egyetemeknek lenne joguk a jelölésre, ezzel a megoldással mégsem értek egyet. Az önök kezében van a sorsom, mégpedig azért, mert önök négyévenként elszámolnak a választóikkal. Bármennyire is nem látszik ez most, olyan döntést hoznak, ami mögött mégiscsak van valamilyen kontroll. A korporációk, a hivatásrendek sötét zugaiban sokkal kevésbé demokratikus a döntés. S azzal is messzemenően egyetértek, hogy a megválasztásomhoz kétharmados többség szükséges. Ha engem leszavaznak, az még nem jelenti a demokrácia vereségét, hanem azt jelenti, hogy a köztársasági elnök úrnak kell keresnie egy másik alkalmas jelöltet. S ha azt sem választják meg, akkor egy harmadikat stb. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy nekem bármi járna. Demokráciában senkinek nem jár semmi, semmilyen stallum semmilyen körülmények között.”
(Majtényi László szavai ombudsman-jelöltként bizottsági meghallgatásán.)
