Lehet-e valaha Kiss Péterből párt-, illetve miniszterelnök?

Ha Gyurcsánynak nem sikerül feltornásznia pártja népszerűségét 2009-ig, könnyen Kiss Péter lehet az MSZP következő elnöke, s vele méretteti meg magát a nagyobbik kormányzópárt a következő választásokon.” – állítja a Figyelő egy meg nem nevezett szocialista forrásra hivatkozva.
Kiss mindeddig sima, botrányoktól mentes karriert járt be, szemben Gyurcsány nem egyszer hullámvasútra hasonlító politikai pályájával.

„Előbbi széles körű politikai és szakmai kapcsolatokkal rendelkezik, társadalmi konszenzus nélkül nem lép. A kormányfő ezzel szemben ösztönös figura, faltörő kosként halad előre” – jellemezte kettőjüket a hetilapnak, egy a párt holdudvarába tartozó értelmiségi.

Kiss aprólékosan tervez, megfontolt végrehajtás jellemzi, Gyurcsány stratégiákban gondolkodik, kockáztató típus. Politikai karrierjüket tekintve mégis a legnagyobb különbség közöttük az, hogy a hirtelen befutott Gyurcsány mindmáig kívülálló maradt az MSZP-ben annak dacára is, hogy 2007 februárjában elsöprő többséggel választották meg a párt elnökévé. Eközben Kiss aprólékosan építette fel magát.

1990-ben még csak önkormányzati, két évre rá már parlamenti képviselő, pártjában frakcióvezető-helyettesi és éppenséggel az elvesztett 1998-as választások után – ügyvezető alelnöki pozíciót töltött be. „Sohasem volt karizmatikus vezéregyéniség, nem megváltó típus, de ha szükség van rá, mindig kéznél van, és lehet rá számítani” – vallja egyik párttársa, aki professzionális végrehajtónak tartja a kancellária frissiben kinevezett, a hivatali stílust kedélyességével szerencsésen ötvöző vezetőjét.

A régi-új kancelláriaminiszter formális és informális hatalma a párton belül tehát meghatározó, egyebek mellett a Baloldali Társulás Platformnak köszönhetően is, amelynek a vezetője.

Az őszödi beszéd óta egyre szélesebb kör szorgalmazza, hogy Kiss vegye át a pártelnöki és miniszterelnöki hatalmat. Ám hogy ez bekövetkezik-e bármikor is kétséges, vagy ahogy a Figyelő informátora fogalmaz „Egy prezidentális rendszerben, ahol az elnök tekintélye a mérvadó, ahol a kormányfő csak a végrehajtó, ideális lenne, ám nálunk más a helyzet.” – olvasható a hetilapban.