Segítenek a betegszervezetek

Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga elnöke

„A rák kétségtelenül a harmadik évezred legsúlyosabb betegsége, ezért örömmel üdvözöltük a nemzeti rákellenes programot, hisz szükséges a társadalmi összefogás. Sajnos az egészségügyi reformból ez a program kimaradt.

A centrumok nem voltak felkészülve a betegek fogadására, a betegek bizonytalansága nőtt a kezelésüket illetően.

A teljesítményvolumen-korlát miatt a betegek egy része várólistára került. Hazánkban is elérhető minden korszerű készítmény, de a hozzájutás sokszor gondot jelent. Az onkológiai gondozók helyzetét sürgősen rendezni kellene, a daganatos betegek rehabilitációja megoldatlan. A gyógyászati eszközök és egyéb készítmények támogatása is több problémát vet föl. Az egészségügyi reform szükséges, de az eredeti programot követve. A civilszervezetekkel való együttműködés a reform megvalósulásának biztosabb lehetőségét jelentené.”

Erős Antónia, az Egy Csepp Figyelem Alapítvány alapítója

„Az alapítvány 2005 novembere óta a cukorbetegség korai felismeréséért harcol. Azért döntöttem a létrehozása mellett, mert miközben 500 ezer regisztrált cukorbeteg él hazánkban, több mint félmillió ember nem tudja magáról, hogy magas a vércukra, és nincs szűrőprogram a cukorbetegség felfedezésére. Megalakulásunk óta több mint 80 ezer ember mérte meg saját vércukrát az általunk indított patikai programban. Eddig 200 középiskolának adományoztunk vércukorszintmérőt, számos rendezvényen mértük meg ingyenesen több ezer ember vércukrát, és megrendeztük az első Egy Csepp Világnapot, ingyenes szűrő- és szórakoztató programokkal.

Ez év májusában elindítottunk egy hat egyetemre kiterjedő ingyenes egészségfelmérést és kutatást. Mindezt elkötelezett támogatóink anyagi és eszközbeli segítségével tudjuk megvalósítani, nem kértünk és nem kaptunk állami támogatást.”

Zempléni János, az Asztmás és Allergiás Gyermekek Magyarországi Egyesületének elnöke

„Tíz éve alakult meg az egyesületünk; célunk a betegek felderítése, a tájékoztatás, a parlagfűirtással kapcsolatos ismeretek átadása, az asztmás gyermekek táborozásának szervezése. Ám amíg 1998 és 2002 között az egyik gyógyszercég szűrőbuszt bocsátott a rendelkezésünkre, amellyel az országot jártuk, és légzésfunkciós vizsgálatokat végeztünk, tesztlapokat töltettünk ki a bennünket felkeresők körében, mára beszűkültek a lehetőségeink. Nem kapunk állami támogatást, egyetlen pályázaton sem sikerült nyernünk, csupán az emberek egyszázalékos adófelajánlására számíthatunk. Korábban segítettek a cégek, de az őket ért megszorítások miatt ezzel leálltak. A szűrőbusz tönkrement, pár millió forint kellene, hogy ismét üzemképes legyen. Lenne igény a munkánkra, s szakemberek is vállalnák a mozgó szűrőállomáson végzendő szűréseket. Ez fontos lenne, hiszen a gyerekek 5-7 százaléka asztmás, s jelentős az arányuk a 2,5 millió allergiás között is.”