Gyurcsány büszke Szeteyre - okos, felelős párbeszédet akar

Gyurcsány Ferenc mai blogbejegyzésében Szetey Gábor vallomásával foglalkozik. A kormány személyügyi államtitkára tegnap egy melegfesztivál megnyitóján vallotta meg: ő is meleg.

"Sokra tartom Szetey Gábort. Az elmúlt években többször is lehetőségem volt végignézni azt az őrlődést, amin egy páran a környezetemben végigmentek. Fiatal emberek, akik valamikor 20 éves koruk körül, vagy az után arra eszméltek, hogy saját nemükhöz vonzódnak.

Olyan könnyű kimondani, hogy minden ember egyenlő, mindez olyan természetes és olyan evidens! Aztán olyan nehéz a maga konkrétságában szembesülni az egyedi esetekkel…

Sok egyéni és közösségi konfliktust hoz felszínre az, hogy miközben úgy általában egyetértünk a legnyilvánvalóbb demokratikus alapkövetelménnyel, egy-egy konkrét esetben saját ítéleteink-előítéleteink, rögzült értékválasztásaink foglyaként kemény dilemmával nézünk szembe. A homoszexualitás, a saját nemhez való vonzódás megítélése rendkívül ellentmondásos. Időnként ma is találkozunk azzal, hogy ezt valamilyenfajta betegségnek gondolják. Mások a tévútra siklott szülői gyermekkori nevelés/neveltetés nem kívánt következményének, vagy éppen afféle újkori divatnak tartják, amely szerint – mondják – csak modernnek kívánja mutatni magát az illető ezzel, a ma még sokszor feltűnést és egyenesen megbotránkoztatást keltő párválasztással.

Én a demokratikus alapértékek egyikének tartom a szabad identitásválasztást. Azt, hogy önmagunkra vonatkozóan korlátozások nélkül válaszolhassunk arra a kérdésre: ki is vagyok igazán. Természetesen addig igaz ez, amíg saját önmeghatározásom nem korlátozza mások hasonló önmeghatározását, önkifejezését – vagy ha úgy tetszik: mások szabadságát. Önmagunkra vonatkozóan van szabadságunk, nem másokra vonatkozóan. Fontos megérteni ezt a különbséget.

Nem kétséges, hogy gyermekeink jelentik életünk egyik legfontosabb értelmét, bennük él tovább mindaz, ami bennünk volt. Egyértelmű az is, hogy az emberi közösség fennmaradásának feltétele, hogy a férfi és a nő szerelméből új élet keletkezzen. És ezt a szerelmet, ezt a viszonyt, a gyermekáldást, a folyamatosan átalakuló családot támogatni és időnként óvni kell. De ebből a nagyon fontos és megkerülhetetlen meggyőződésből, vagy elvből nem lehet közvetlenül következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy óvandó-e azok szabadsága, akiknek a sorsa úgy alakul, hogy saját nemükhöz vonzódnak. Azt gondolom, hogy erre is ’igen’ a válasz. Nem zárja ki egymást a család és a gyermekek melletti kiállás és a szabad szexuális identitás választása. Persze szükséges, hogy kellő megértéssel és nyitottsággal forduljunk – bárhol is állunk ebben a vitában – a miénktől eltérő álláspontot képviselők felé. Hiszen ez az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb, legnehezebb társadalmi-kulturális kérdés.

Fontos vita ez. Fontos, hogy az egyneműek párkapcsolatára hogyan tekint egy társadalom, és milyen intézményekkel védi azt. Nagyjából három lehetőség közül választhatunk.

Az egyik, hogy nem veszünk róla tudomást, és úgy teszünk, mintha nem is léteznének. Ezzel útját álljuk bármilyenfajta intézményesülésnek és ebből fakadóan a jogi védettségnek.

A másik „tiszta” álláspont szerint épp úgy házasságnak tekintjük az egyneműek tartós és önkéntesen vállalt párkapcsolatát, mint a különböző nemű párokét. (Spanyolországban, Hollandiában és Belgiumban a melegek is házasodhatnak. - A szerk.)

Aztán természetesen vannak a kompromisszumos megoldások. Ezek között jól ismert a regisztrált élettársi kapcsolat, amely védettségében, garanciáiban azonos lehet azzal, amit ma a házasságban élők élveznek, csak éppen ezeket a kapcsolatokat más névvel illetjük. A felmerülő kérdések közül a legnehezebb az örökbefogadás kérdése, amely nyilván ezer új dilemmát, köztük természetes módon etikai kérdéseket is felvet. Meggyőződésem, hogy ki kell ezeket beszélni, meg kell ezeket vitatni. Dániától Nagy-Britanniáig, Németországtól az Egyesült Államokig azt látjuk, hogy elmúlt 10-20 évben rohamosan arra megy a világ, hogy a homoszexualitást nem tekintik egyszerűen magánügynek. (Tegyük hozzá, nem magánügy a családi viszony sem, hiszen kiterjedt intézményi és szabályozási környezetet teremtettünk mi magunk is a családok élete köré. )

Szetey Gábor tegnap nemcsak magának segített azzal, hogy hosszú vívódás után nyilvánosan is felvállalta melegségét, hanem – azt gondolom – sokat segített nekünk is. Lehetővé tette, hogy legalább szembesüljünk ezzel a kérdéssel, és elkezdhessünk róla egy okos és felelős párbeszédet. Mindaz, amit tett, nagyszerű hozzájárulás ahhoz, hogy egy igazabb és jobb országot teremtsünk. Nagyon büszke vagyok rá, és büszke vagyok arra, hogy tagja a kormányomnak" - írta a miniszterelnök blogjában.