Hogyan nyissunk e-boltot?
Sokan szeretnék kipróbálni, hogyan lehet az internet segítségével árukat értékesíteni, de eddig nem vágtak bele, mert nem tudják, hogy ezzel milyen kockázatokat is vállalnak. Ha van már egy félig-meddig kész üzleti terv, és nagy vonalakban már a műszaki feltételek is ismertek, jöhet annak vizsgálata, hogy milyen szabályozási-jogi terhek elé is néz az elektronikus bolt üzemeltetője. Nekik segít eligazodni a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Hogyan nyissunk elektronikus boltot? című útmutatója. A tárca honlapján közzétett kiadványból megtudható, hogy főbb vonalaiban milyen terhekkel és kötelezettségekkel is jár egy internetes üzlet megnyitása, s melyek azok a jogi és gazdasági területek, ahol még kialakulóban vannak az elektronikus kiskereskedelem működésének a feltételei. Az ilyen bolt indítása előtt állók a kötelezettségek és a terhek megfelelőségét letölthető önellenőrző lista segítségével vizsgálhatják.
A kötelezettségek jelentős része azonban független attól, hogy valaki elektronikusan vagy hagyományos módon értékesít. A tényleges kötelezettségek minden esetben rengeteg tényezőtől – például az alkalmazottak létszámától, életkorától, az alkalmazási formától, a tevékenység végzésének helyétől – függnek. Ezért felelősséggel csak akkor lehet boltot indítani, ha a vállalkozó a konkrét körülmények és üzleti terv ismeretében egyedi tanácsért a megfelelő személyekhez (könyvelőhöz, adótanácsadóhoz, ügyvédhez, illetve a hatóság ügyfélszolgálatához) fordul.
Aki az e-bolt megvalósításához mindent maga szeretne csinálni, annak igen alapos webes programozói ismeretekre és rengeteg időre lesz szüksége. Az ezekkel nem rendelkezőket azonban kész és félkész megoldások segíthetik. Dönthet úgy a kereskedő, hogy kész megoldásokat használ fel; szolgáltatásokat, ahol a megadott adminisztrációs felület segítségével gyakorlatilag csak a kínált áruit kell feltöltenie, megadva a díjakat, a szállítási költséget, valamint az egyes oldalak kinézetét. Vannak megoldások, amelyek ezen is túlmennek: kezdve onnan, hogy például segítenek megoldani a csomagküldés vagy a logisztika problémáját is, egészen addig, ahol a segítség mellett már az e-bolt önállóságát is korlátozzák, például franchise-rendszer tagjaként.
A külföldi megoldások csak akkor alkalmasak a hazai használatra, ha a kereskedő az oldalt kizárólag megrendelésre használja, és a szállítási, valamint az áfaköltségekről külön tájékoztatja a vevőt. Többnyire nem lehet az ügyletet online lezárni, és elektronikus fizetési megoldásokat sem tudnak alkalmazni. A GKM szerint a kész megoldásoknál vitathatatlan előnyük van a magyar megoldásoknak, de igen kicsi a kínálat a minimális befektetéssel elérhető (50 ezer forint alatti), mégis önálló arculatot és teljes körű kiszolgálást, valamint elektronikus fizetési lehetőséget is biztosító szolgáltatásokból. A kínált elektronikus fizetési lehetőségek köre pedig legfeljebb a bankkártyára szorítkozik. Így ha valaki 300–500 forint alatti egyedi összegű megrendelésekre, azaz mikrofizetésekre építené az üzletét, az jobban jár, ha félkész megoldásokat használ, vagy egyedi megrendeléssel testre szabatja a kész megoldást.
Sok olyan elektronikus kereskedelmi megoldás is van, amely nagyban megkönnyíti ugyan egy e-bolt megnyitását, de önmagában nem elegendő a kereskedelmi tevékenység megkezdéséhez. Ezekhez a félkész lehetőségekhez sorolhatók a fizetések beszedését segítő szolgáltatások, a kész megoldásnak nem minősülő online boltépítő szolgáltatások, katalógusépítők, illetve a bevásárlókocsis megoldások. A félkész megoldások testreszabhatósága gyakran eléri azt a szintet, hogy egy-egy külföldi megoldás teljes lokalizálása sem okoz problémát. MK
