Szenzációs focigyőzelem a világbajnok ellen
Az első helyzet a négyszeres világbajnok csapat előtt kínálkozott, a 4. percben Pirlo 30 méteres szabadrúgását tűzte kapura, amelyet Fülöp vetődve hárított, a kipattanót pedig egy újabb lövés után viszont már megfogta a magyar hálóőr. A válasszal a magyarok sem sokáig voltak adósok, a 12. percben egy magyar sarokrúgást Buffon röviden ütötte ki, Dzsudzsák pedig 19 méterről nem sokkal a bal kapufa mellé durrantott. Igazi gólhelyzet a 38. percben Gera beadásából alakult ki, ám Vaskó hat méterről Buffon kezébe fejelt. Két perccel később pedig újra dolga akadt a talján kapusnak, Priskin 20 méteres lövését kellett szögletre tolnia.
A szünet után nem sokkal Di Natale átverekedte magát a magyar védőkön, és a 16-osról a bal alsó sarokba lőtt. Azt hihettük volna, a válogatottunk egy félidőn keresztül volt egyenrangú ellenfele a világbajnoknak, ám a magyar diadalmenet csak most kezdődött. A 62. percben Juhász egy felpörgő labdát hét méterről vágott az olasz kapuba kapásból, majd öt perccel később Priskint Cannavaro a 16-oson belül hátulról buktatta. A büntetőt Gera értékesítette. A 77. percben Gera ismét remekelt, egy rossz átadást követően visszaszerezte a labdást Cannavarótól, s az olaszt lerázva szemtől szemben állt Buffonnal. A magyar csatár azonban elképesztő önzetlenséggel a lendületből az ötösre érkező Feczesin elé gurított, aki beállított a 3-1-es végeredményt.
A meccset követően Várhidi Péter szövetségi kapitány elmondta, nem számított ekkora diadalra, mindamellett a győzelmet túlértékelni sem szabad. „Remélem, mostantól nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy érdemes figyelni a fiatalokra” – mondta. A magyar gárda teljesítményét Roberto Donadoni olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is méltatta: „gratulálok a magyaroknak, ezen az estén mindenben felülmúltak bennünket”.
Válogatottunk utoljára 1965. június 27-én tudott nyerni az azurrik ellen, akkor Albert Flórián és Bene Ferenc góljával 2-1 lett az eredmény Budapesten.
