Hömpölygő történet, remek figurák
Oravecz Imre Szajla-történeteit ismerhettük már korábbi nagy verseskötetéből, az 1998-ban megjelent Halászóember darabjaiból, most legújabb regényében elevenedik meg egy család története, s ezzel párhuzamosan a környék élete, a magyar vidék az 1800-as évek utolsó évtizedeiben.
Árvai János felszabadított magyar jobbágy fiaként kezd gazdálkodni, gyarapodni. Ez utóbbi kétféle módon is megvalósul, a család és a vagyon is szépen nő. Felesége, Teréz sorra hozza világra a gyerekeket, közülük nem mindegyik marad életben, s bár van, akinek a halála mélyen megrázza őket, nem élik meg mindig elviselhetetlen csapásként egy-egy újszülött elvesztését. Mert ennyi gyereket még Árvai János sem tudna eltartani, fölnevelni. Pedig kitartó, tudatos, keményen dolgozó, szívós ember. Kemény munkát követel meg fölcseperedő gyerekeitől is. Egyik földdarabot a másik után vásárolja, újdonságokba vág bele merészen, s vállalkozásait sokáig siker koronázza.
De egyszer csak nem lehet a búzáról dohányra vagy éppen a keresett köményre átállni, ám a vásárolt gépek hitelét ki kell fizetni. Nincs más megoldás, el kell adnia egy darab földet, bármennyire vérzik is érte a szíve. Ettől kezdve megáll a gyarapodás.
Legnagyobb fia, István közben felnő, s hosszú idő után rátalál a szerelmére, Annára is. Az ifjú pár az Árvai-portára költözik, két gyerekük születik, gürcölnek, szeretnének megállni a saját lábukon, elszakadni az erős, meghatározó apától – és a regény végén a tengerentúlra indulnak szerencsét próbálni.
Oravecz Imre finom részletekkel kidolgozott, hömpölygő családregényt írt. Plasztikusan képes visszaadni évtizedeket, egy környék és azon belül egy család életét. Erőteljes figurák elevenednek meg előttünk, nemcsak az apáé és legnagyobb fiáé, hanem a nagyapáé, nagyanyáé, testvéreké, meghatározó asszonyoké. Olykor rendkívül szép részekbe merülhet bele az olvasó, ilyen például, ahogy a nagyapa, idős János és az unoka, István együttléteit írja le Oravecz Imre, vagy ahogy István először megy gombászni a nagyanyjával.
Nagy élvezettel olvasható a környezet és az akkori tárgyi világ ecsetelése is, miközben lassan – de soha nem unalmasan! – árad a történet. Különösen szép, ahogy az író a szerelmet, a boldogságot érzékelteti a hétköznapokban. Miközben megismerjük egy kor paraszti életformáját, sorsok elevenednek meg előttünk. Összetettségükben, negatív jellemvonásaikkal együtt is szerethető figurák sora, s a történet érdekessége mellett ennek is köszönhető, hogy rendkívüli olvasmányélmény Oravecz Imre regénye.
