Humorral fűszerezett könyv

Zene. Vasárnap 19.30-kor az Óbudai Danubia Zenekar ad koncertet a Zeneakadémián, ahol Elgar Bevezetés és Allegro Vonószenekarra, Sztravinszkij Tűzmadár – szvit és Orff Carmina Burana című műve hallható Héja Domonkos vezényletével. Közreműködik Rost Andrea, Massányi Viktor, Gulyás Dénes és az Ifjú Zenebarátok Kórusa.

Tánc. Huszadik születésnapját ünnepli a TranzDanz, a hazai kortárs táncélet egyik meghatározó egyéniségének kis társulata, amelyben egyvalaki volt állandó: az alapító táncos-koreográfus, Kovács Gerzson Péter. Dolgozott hosszabban néhány táncossal, például Horváth Csabával, készített produkciókat új előadókkal, a stílus azonban mindig egyéni maradt. Az ünnepi előadás-sorozat ezen a hét végén zárul. Ma 20 órától a Tranzit, holnap este a Bankett látható, vasárnap 20 órától pedig a Magenta II.; mindhárom előadás helyszíne a MU Színház. A vasárnapi záróesten fellép Horváth Csaba táncos-koreográfus is, valamint két remek fúvós, Dresch Mihály és Szelevényi Ákos.

Díszhangverseny. Pécs szép és hangulatos város, érdemes bármikor elutazni oda, most azonban egy különleges koncert is csáberő lehet: a Pannon Filharmonikusok zenekar október 1-jén, a zene világnapján díszhangversenyt ad a Pécsi Nemzeti Színházban. A hangverseny célja, hogy meghívják a törzsközönségüket, támogatóikat, partnereiket – mindenkit, aki sokat tesz azért, hogy Pécs városában a zene életben maradjon. A hangversenyen jelen lévők hozzák létre a Pannon ZeneBarát Kört. A koncerten Ravel, Mozart és Kodály művei csendülnek fel, a zenekart Hamar Zsolt vezényli, közreműködik: Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész.

Beszélgetés. Október 3-án 18 órától Kukorelly Endre lesz A nézőtérrel szemben című sorozat következő vendége a Sirályban (VI. ker., Király u. 50.), ahol az 1951-ben született íróval Györe Gabriella beszélget. Szó lesz drámáról, új munkáiról – és főképp a színházról. A jövő évi Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyébe ugyanis Kukorelly Endre válogatja az előadásokat.

Könyv. Aki járt két-három évtizeddel ezelőtt a Szovjetunióban, az tudja, miként festettek arrafelé az élelmiszerboltok. Tátongtak az ürességtől, legföljebb néhány konzerv árválkodott a polcokon. Ugyanakkor ha az ember ismeretséget kötött egy helybélivel, aki meghívta az otthonába, csak ámult, mert kiderült: a semmiből is tudtak jót főzni.

Wladimir Kaminer, a Berlinben élő orosz sztáríró a feleségével, Olgával írt könyvet az abszurdról: a szocializmus konyhaművészetéről. A vezérfonal az étel, de természetesen szó sincs szokványos szakácskönyvről, noha a fejezetek végén néhány jellegzetes recept is megtalálható. A házaspár képzeletben végigvándorol a volt szovjet tagköztársaságok területén; minden fejezet elején remek, szubjektív, Wladimir Kaminer sajátos, oldott stílusában írott bevezetőt olvashatunk az adott térségről. Majd egy-egy, valamilyen ételhez vagy étkezési szokáshoz kötődő, ízes történet következik.

Igaz, Kaminer szerint az oroszoknál nem az étel a fontos, hanem az együttlét, olykor a bulizás. Mindenesetre az ételek kapcsán sok érdekességet megtudunk a volt Szovjetunió tagországairól és sokszínűségéről. Gyökeresen eltérő ízek, fűszerek, alapanyagok bukkannak fel, van, ahol a dió az alapvető (a grúz konyhában), van, ahol a fokhagyma (Ukrajnában). Mindig kiderül, hogy az eltérő ételek valamelyest az életszemléletet is tükrözik.

A nagy szovjet fazék című könyv valósággal „eteti magát”: remek, ízes történeteivel, Kaminer sajátos humorával fűszerezett kötet, s ha kedvünk támad, a recepteket is kipróbálhatjuk. EE

Wladimir és Olga Kaminer: A nagy szovjet fazék – A szocializmus szakácskönyve, Helikon kiadó, Budapest, 2007, ford.: Almássy Ágnes, 225 oldal, 2490 forint