Miért hallgatnak arról, hogy az olajmaffia mekkora kárt okozott?
A ’90-es években nyílt titoknak számított, hogy az olcsón megvásárolt háztartási tüzelőolajat alvilági körök szőkítés után haszonnal továbbadták. A maffia később fehérgalléros módszerekre váltott, az elkövetők jó része továbbra is ismeretlen - írja az Index.
Az olajjal kapcsolatos bűnözés első időszakában a háztartási tüzelőolaj, és a gépjárművekhez üzemanyagként használt gázolaj közötti árkülönbséget használta ki az alvilág.
A háztartási tüzelőanyag után fizetendő terheket a kormányzat szociális okokból jóval alacsonyabban tartotta az üzemanyagénál. Hogy a hto-t egyértelműen megkülönböztessék a közlekedésben használt termékkel, előbbit piros festékkel színezték.
Az olajszőkítők azonban a Mol vegyészeitől megtudták, hogyan kell vegyi anyagokkal semlegesíteni a tüzelőolajba kevert festéket, az ily módon előállítható „ál-gázolaj” gyártását pedig tömegesen kezdték meg eldugott vidéki telepeken.
A szőkített háztartási tüzelőolajat gázolajként jókora haszonnal adták tovább a legkülönbözőbb cégeknek, és magánszemélyeknek, hto-val jártak taxisok, mezőgazdasági dolgozók, sőt a BKV is. Később az olajszőkítők a környező országokat is bevonták az üzletbe: a föld alatti csöveken Szerbiába juttatott szőkített olajért a szerbek állítólag tiszta szesszel fizettek.
A helyzet súlyosbodásával a hazai olajforgalmazók törvénymódosítást sürgettek annak érdekében, hogy a szőkítőket kizárhassák a hazai piacról: javaslatuk alapján minden olajtermék után kellett volna jövedéki adót fizetni, az olajüzletbe való belépéshez pedig anyagi biztosíték letétele lett volna szükséges.
A kormány elutasította a Magyar Ásványolaj-Szövetség kezdeményezését, 1992-t követően pedig a halasztott vámfizetés bevezetésével újabb lehetősége nyílt az olaj maffiózóknak arra, hogy új – ezúttal fehérgalléros módszerekkel – rövidítsék meg az államot.
A bűnszervezetek importálták az olajat, és éltek a halasztott vámfizetés lehetőségével, majd a határidő lejárta előtt felszámolták a céget, így az összeget nem volt kin behajtani.
1994-ben már egy úgy nevezett „megbízhatósági igazolást” kellett felmutatnia annak, aki be akart lépni az olajüzletbe, ilyen kategóriát azonban a magyar jog nem ismer, az olaj maffia tagjai úgy oldották meg ezt a problémát, hogy egy bejegyzésre soha nem kerülő, de a kormányzrendeletben említett szervezet, a Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamara bocsátott ki számukra igazolásokat.
A gyakorlat elleni tiltakozásként a Shell kivonult a hazai piacról, a Magyar Ásványolaj- Szövetség úgy nyilatkozott: ilyen „jogi bukfenchez” nem asszisztál.
A 2000-ben létrehozott parlamenti vizsgáló bizottság listáján 13 olyan cég szerepelt, amelyek 1995-ben olajjal kapcsolatos bűncselekményeket követtek el, akkori áron 10,1 milliárd forintos kárt okozva ezzel az államnak. Az olaj ügyekkel kapcsolatban számos merénylet történt a kilencvenes évek végén, az ügetőn öt lövéssel végezték ki Lakatos Csaba hajtót, 1999-ben otthona előtt akarták felrobbantani az Energol ügyben eljárás alatt álló Csülög Zsigmondot. Portik Tamásnak, az Energol évek óta külföldön bujkáló vezetőjének neve nemrég merült fel ismét a köztudatban, amikor kiderült, hogy gyengéd szálak fűzték Kármán Irén újságíróhoz.
Sem az APEH, sem a VPOP nem adott tájékoztatást arról: mekkora kárt okoztak eddig az államnak az olaj-maffiózók.
