Dominik nem azonnal halt meg, sokat szenvedett - orvosszakértői vélemény

„Én azóta nem láttam, de ne is kerüljön a szemem elé – mondja az egyik utcabeli férfi. – Itt mindenkit letaglózott az igazság. Sajnáljuk a kisgyereket és megdöbbentünk az édesanyja hazugságain. Mi tartottuk benne a lelket, bíztattuk, erre kiderül, hogy már régen hiába. Látni se bírnám, hát milyen lelke van egy ilyennek?”

„Itthon van, az anyósa, meg az anyja is itt voltak vele még a napokban – csatlakozik egy másik szomszéd. – A mozgásukat nem nagyon látjuk. A Marcsi azóta az utcán sem mer végigmenni. Ha valahova mennie kell, ott hátul, a kertek alatt közlekedik. Nem ment el teljesen az esze. Szégyelli magát.”

„Nem érdemes ítélkezni – mondja egy férfi – honnan tudod, neked hogy menne el az eszed, ha látnád halottan a gyerekedet? Én is haragszom rá. Azóta senki szóba nem áll velük.” A faluvégi kisház kapuján zöld lakat. Nincs mozgás sem az udvarban, sem az épületben. Csak néhány kiteregetett ruha jelzi, hogy nem mindig üres a ház. A közelben lakók állítják: esténként látnak fényt a házban, mások meg azt mondják napok óta nincs itt senki. Dominik édesanyja a szüleihez menekült Tállyára az újságírók elől.

„Szerintem csak kihallgatáson van ma is, vagy a temetést intézik" – mondja az a fiatalasszony, aki mindig a legjobb viszonyban volt Dominik anyjával. – "Én egyszer mentem át hozzá, amióta kiderült ez a szörnyűség. Szerettem volna beszélni vele, de csak az anyósa volt otthon. Elítélem én is, hogyne ítélném, de megtagadni nem fogom. Ki tudja, mi lenne abból, ha most mindenki csak vádolná és elállna mellőle. Én is anya vagyok, azóta szinte aludni se bírok, mert folyton csak azt látom a szemem előtt, ami történhetett Dominikkal. Ettől még segítségre van most szüksége. Mindenki vádolja és gyűlölködik, de ő már megbűnhődött. Ne értsék félre, nem akarom kisebbíteni a bűnét, vagy a felelősségét, de könyörgöm, hát a kezében fogta az imádott kisfia széttépett testét. Kinek nem menne el az esze egy ekkora fájdalomtól? Haragszom a Marcsira, mert engem is becsapott, de nagyon sajnálom és ha tudok, segítek neki."

A Monorierdőn élők többsége nem így érez. Szerintük egyértelmű a szülők felelőssége. Sokan közülük sejtették is, hogy valami szörnyű titok lappang a háttérben. Főleg azóta, hogy Dominik édesapját elkapta a rendőrség és kiderült, több vagyon elleni bűncselekmény miatt évek óta körözték.

„A harci kutyákról én nem tudtam, pedig itt lakom a szomszéd utcában  – mondja egy fiatal férfi. – Az viszont mindig gyanús volt, ahogy a Marcsi párja viselkedett. Vettem náluk többször tojást, meg ilyesmit és az a férfi folyton hátul volt, nem mutatkozott, senkivel nem beszélt. A gyereket sem vette a nevére. Most már tudjuk miért: azért, nehogy valami hivatalos ügy miatt lebukjon. Szerintem ez a szörnyűség is emiatt történt meg. Ez a hazudozás. Augusztusban két hete volt vissza, hogy a bűnei miatt kiszabott büntetések elévüljenek. Azért bujkált és a Marcsit is megfélemlíthette valamivel, másként nem ment volna bele ebbe a képtelen hazudozásba, ő nem olyan ember. Szerintem csak azért volt ez az egész, hogy nehogy lebukjon a Dominik apja, nem másért.

Az elsődleges szakértői jelentés szerint Dominik halálát valóban harci kutyák okozták. A most elkészült véleményből az is kiderül: a kisfiú nyakán, kezén és a hasán is olyan sebeket ejtettek az állatok, hogy bármelyik sérülésbe belehalhatott. A szakértő szerint Dominik nem rögtön halt meg, sokat szenvedett. Arra pedig, hogy segélykiáltásait senki nem hallotta, éppen az lehet a magyarázat, hogy amikor a kutyák megmarták a nyakát, elharapták a hangszálait is. A nyomozás további szakértők bevonásával folytatódik, az édesanyát továbbra is kiskorú veszélyeztetésével gyanúsítják.

AS Network - Fábos Erika-->