Moldova idegrohama: gatyára vetkőzött és kiment az udvarra - Kudarcba fullad a riportkönyv?
Moldova György Kossuth-díjas író munkásságának jelentős részét teszik ki a riportkönyvek, olyan közismert munkái születtek ebben a műfajban, mint a Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza, a Ki ölte meg a Holt-tengert? vagy A Balaton elrablása.
Az író úgy gondolta, hogy ideje volna az Ormánságról is írnia egy kötetet, ehhez azonban segítségre volt szüksége. Többen is munkálkodtak azon, hogy a kötethez szükséges anyagfelvétel körülményeit megteremtsék, s végül az író Gráf József földművelésügyi miniszter ajánlásával megérkezett Sellyére.
– Régi tervem megvalósításához hónapokkal előbb megkezdtem az előkészületeket – meséli az író. – Úgy gondoltam, hogy hónapokra leköltözöm Sellyére, és onnét kiindulva beutazom az Ormánságot. Kértem, hogy adjanak mellém valakit, főleg az időszak elején, aki kalauzolni tud. Anyagi kérdések nem merültek fel, szállást kaptam a helyi szakiskolában.
Moldova Györgyöt Nagy Attila polgármester várta az állomáson, elkísérte az iskola vendégszobájába. Nem volt befűtve, panaszolja az író, pedig aznap igen hűvös volt, és a szobában fázott, de ez véleménye szerint még elfogadható, apró hiányosságként értelmezhető. Másnap azonban kiderült, teszi hozzá, hogy semmi sem volt előkészítve. Pedig, hangsúlyozza, nem voltak kielégíthetetlen igényei, akár busszal vagy gyalog is nekivágott volna a vidéknek, ha ebben valaki segítségére van. De csupán rögtönzésekkel szembesült. Azt mondta neki a polgármester, hogy menjenek be az állatorvoshoz, aki viszont csak a következő héten ért rá, később kiderült, hogy a falugazdász sem tud időt szakítani rá.
– A falugazdász nem ért rá, ezért a polgármester elvitt az idősek klubjába. Nővérek és öregasszonyok kínlódtak ott velem, ötvenéves rutinom kellett ahhoz, hogy a másfél órás beszélgetést végül szakmai bravúrnak könyvelhettem el, de egyáltalán nem voltam ettől boldog. Visszamentem az iskolába, ahol ígéretet kaptam, hogy fél négyre az igazgatóhelyettes érkezik, de több mint egy órát késett, majd közölte, hogy a kukoricásból jött, csupa por a haja, inkább máskor visszajön. Késő délután már nem tudtam, mit csináljak, végigmentem a város főutcáján, de még a kocsmákban sem találtam senkit, beláttam, értelmetlen ott maradnom, hiszen a következő hétre sem ígértek semmit. Éjszaka idegrohamot kaptam, azt hittem, meghalok. Gatyára vetkőztem, kimentem az udvarra, ott ültem három órát.
Reggel aztán megérkezett a polgármester, Moldova György pedig közölte vele, hogy hazautazik, mert nincs megelégedve a fogadtatással. Tizennyolc riportkönyvet írt eddig, magyarázta a polgármesternek, s mindig akadt valaki, aki segített. Most azonban fel kell adnia tervét, és hazautazik.
– Sajnálom, hogy így történt – magyarázza –, pedig alaposan felkészültem az Ormánságból. Jellemző, hogy ottani magányomban kértem Ormánsággal kapcsolatos könyveket. Kettőt is küldött nekem a könyvtárosnő. Móricz Pillangóját és az Árvácskát. Bár e műveknek semmi közük az Ormánsághoz, rá nem haragszom. Azt azért hozzáteszem, hogy amikor Nyíregyházára mentem, akkor a megyei közgyűlés elnökhelyettese segített, mindent biztosított a munkámhoz, amit csak kívántam. Pedig ő MDF-es volt – hangsúlyozza a közismerten baloldali író.
A polgármester kiengesztelné az elmenekült írót
Nagy Attila, Sellye polgármestere nagyon sajnálja, hogy ilyen balszerencsésen alakultak a dolgok az íróval kapcsolatban. Pedig igyekeztek mindent megadni számára, hiszen biztosítottak szállást, étkezést ott, ahol a város vezetése is étkezni szokott, de Moldova kijelentette: ott akkor sem eszik, ha az élete múlik rajta. Gráf József ajánlását maga a polgármester járta ki a miniszternél, két ízben is beszélt vele erről. Az első napon azért nem tudott Moldovával lenni, magyarázza Nagy Attila, mert egy olyan önkormányzati ülésen vett részt, amelynek előadója volt Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is. Az ülésen való jelenlét pedig a polgármester és a település számára is igen nagy fontossággal bírt. Hazautazása után pedig felvette a kapcsolatot az íróval azzal a szándékkal, hogy újra megpróbálják elindítani a folyamatot, amely a riportkötet megszületéséhez vezet. Nagy Attila reméli, hogy sikerül ezen a szerencsétlenül induló történeten alakítani, s Moldova Györgyöt valahogyan kiengesztelni.
Moldova György
Budapesten született 1934. március 12-én. Eredeti neve Reif György – a Moldova nevet először csak álnévként használta. A nyilas uralom alatt családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott élte meg a háború végét. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a Komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal...” (1998) regényeit tartja. „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.” – jelentette ki.
1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival. 1990-től három évig a Magyar Hirlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott).
(Forrás: Wikipédia)
AS Network-->
