Századvég: A választók aktiviziálódása a Fidesznek kedvezett

Az ősz eleji politikai aktivitás-növekedés inkább a Fidesznek kedvezett

Szeptember 10-én, az Országgyűlés őszi ülésszakának megnyitásával véget ért a nyári politikai uborkaszezon. A politikai élet pezsgőbbé válása az állampolgárok politikai aktivitására is hatással van. Egy hónap leforgása alatt 3 százalékponttal növekedett a magukat biztos szavazóknak mondók aránya (most 63%), és 6 százalékponttal a pártot választók köre (57%).

A pártválasztók számarányának növekedése döntő részt annak köszönhető, hogy augusztushoz viszonyítva öt százalékponttal csökkent azok aránya, akik titkolják szavazatukat. Jelenleg a megkérdezettek 13 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Az aktivitás erősödéséből elsősorban a Fidesz-MPSZ tudott profitálni. Szeptember közepén az összes megkérdezett 31 százaléka támogatná a nagyobbik ellenzéki pártot, míg augusztusban 26 százalék volt ugyanezen tábor aránya. Az MSZP támogatottsága egy százalékponttal bővült, így jelenleg 18 százalékon áll. A két kisebb parlamenti párt közül az MDF-re az összes megkérdezett 4, az SZDSZ-re mindössze kettő százaléka szavazna. Más közvélemény-kutató intézetek adataihoz hasonlóan hosszú hónapok után először lehet mérni a Jobbik-Magyarországért Mozgalom támogatottságát (1%).

A biztos szavazó és pártot is választani tudó népesség létszáma is növekedett augusztushoz viszonyítva. A korábbi 40 százalékos mélyponthoz képest szeptember közepén 46 százalékpont volt e kitüntetett csoport aránya. A biztos szavazó pártot választók körének emelkedéséből még nyilvánvalóbban kiolvasható az a fenti megállapítás, hogy a politikai aktivitás növekedése elsődlegesen a Fidesz szavazótáborát érintette, a biztos szavazó pártválasztókon belüli arányok ugyanis a nagyobbik ellenzéki párt irányába tolódtak el. Az ehhez a csoporthoz tartozók 57 százaléka szavazna most vasárnap a Fideszre (+3 százalékpont), 30 százalék pedig az MSZP-re (-3 százalékpont). Az MDF támogatottsága kereken 5, az SZDSZ-é 4 százalék.

Háromból két választó szerint a Gyurcsány-kormány rosszul végzi a munkáját 

Szeptember közepén - immár hagyományosan - mind a kormány, mind az ellenzék munkáját a megkérdezettek többsége inkább negatívan értékeli, de míg az ellenzék esetében 57 százalék az elégedetlenek aránya, addig a Gyurcsány-kormány esetében 66 százalék. Vagyis háromból két válaszoló úgy véli, hogy a kormány rosszul végzi a munkáját. Ennek ellenére még mindig a Fidesz szavazói körében nagyobb arányú az elégedetlenség a saját oldal tevékenységével kapcsolatosan (15%), az MSZP-szavazók esetében 8 százalék ugyanez az érték. 2007 szeptemberében változatlanul igen magas (30%) azok aránya, akik mind a két oldal tevékenységét egyaránt negatívan értékelik, és az is figyelemre méltó, hogy a pártválasztásukban bizonytalanok különösen elégedetlenek a jelenlegi politikai garnitúra tevékenységével.

Az elsődleges preferenciák tekintetében meglévő különbségeket árnyalja az a kérdés, ahol öt lehetőség közül választhatják ki a kérdezettek, hogy az ország jelenlegi gondjaira szerintük mi volna a legjobb megoldás: egy MSZP vagy egy esetleges Fidesz-kormány a jelenlegi vezetővel (Gyurcsány ill. Orbán), illetve nélküle, s ötödik opcióként pedig egy, a jelenlegi pártoktól független új politikai erő hatalomra kerülése. A vezető jobboldali párt erősödéséről tanúskodó eddigi eredmények ellenére ebben az esetben továbbra is az MSZP vezette kormány hatalmon maradását pártolják többen (a két opcióra adott válaszok összegzése alapján 29%), míg 26 százalék szívesebben látná a Fidesz kormányra jutását. Az eltérés - mint korábban, úgy most is - elsődlegesen annak köszönhető, hogy a magukat Fidesz-szavazóknak vallók jóval nagyobb arányban pártolnak át egy képzeletbeli, közelebbről nem definiált harmadik párthoz (24%), mint az MSZP-sek (14%). A harmadik erő támogatottsága a teljes népességben igen magasnak mondható, 37 százalék.

Az MDF megítélése inkább a jelenlegi kormánypártok értékelésével mozog együtt  

A Századvég és a Forsense választáskutatási programja a pártválasztáson kívül egy másik kérdésblokk segítségével is megkísérelte körülrajzolni a pártok potenciális szavazóbázisait. A kérdésben nem a szavazási hajlandóságot, hanem a szó szoros értelmében vett pártszimpátiát vizsgálta, azaz minden egyes nagyobb párttal kapcsolatosan a válaszadónak azt kellett eldöntenie, hogy mennyire érzi magát közel az adott párthoz. Egy ötfokú skálán történt osztályozás alapján a Fidesz a legnépszerűbb (100 pontos skálára kivetítve 54 pontos értékkel), a második helyre azonban az MDF került (42 pont), s csak ezután következik az MSZP (34 pont) majd az SZDSZ (32 pont).

Az elutasítási rangsorban a Jobbik szerezte meg az ebben az esetben nem túl előkelő vezető pozíciót, a válaszadók 59% mondta azt, hogy távolinak, illetve nagyon távolinak érzi magától a Jobbikot, 56% volt az MSZP elutasítottsága, 52% az SZDSZ-é, 41% a Fideszé, és "mindössze" 37% az MDF-é.

A kérdéscsoport arra is lehetőséget ad, hogy az egyes pártok szimpatizánsi körei közötti összefüggéseket mélyebben is megvizsgáljuk. Többféle statisztikai elemzés egyértelműen azt mutatja, hogy az MDF-fel kapcsolatos vélekedések inkább a kormánypártokéval mozognak együtt, az MDF megítélése leginkább az SZDSZ-éhez hasonló. Ennek oka, hogy az MSZP szavazói közelebb érzik magukat az MDF-hez, mint a Fidesz szavazói.

Alapvetően két dimenzió mentén meglehetősen jól le lehet képezni az egyes pártok egymástól mért távolságát a választók szimpátiái alapján. Eszerint az egyik dimenzió, amit a vízszintes tengely jelenít meg, a "bal-jobb" ellentétpárt hordozza, míg a függőleges tengely mentén az "elfogadottság-elutasítottság" dimenziója jelenik meg. A felső térfélre kerültek a parlamenti pártok és az Élőlánc, míg az összes többi, parlamenten kívüli párt az elutasítottság alsó térfelén található. Érdekes látni, hogy az egymáshoz hagyományosan közel található kis jobboldali pártoktól nincs igazán messze a Munkáspárt sem, amely a hasonlóan nagymértékű elutasítottságnak köszönheti pozícióját. A legszembetűnőbb azonban az, hogy a "bal-jobb" ellentétpárnak a szélső pozícióiban található a két nagy párt, és a gyakran szélsőségesnek nevezett kisebb pártok találhatók a "centrumban". Ez az ambivalencia rámutat a magyar pártrendszer azon sajátosságára, hogy a pártok és a szavazók valójában nem programok vagy ideológiai megfontolások, mint inkább a két nagy formáció, mint viszonyítási sarokpont alapján helyezkednek el a politikai palettán. Eszerint a kormányoldal "abszolút végpontjához", az MSZP-hez áll közelebb az SZDSZ, a Munkáspárt és az MDF, a Fideszhez pedig a KDNP, a MIÉP, a Jobbik, az FKGP és az Élőlánc. www.szazadveg.hu