Űrverseny, évtizedeken át

Az első műhold, a Szputnyik felbocsátásának ötvenedik évfordulójára szabályos űrverseny bontakozik ki. Mindenki a Holdra akar eljutni, az amerikaiak, az oroszok, a japánok és a kínaiak, az indiaiak és a németek és külön az Európai Unió is. Űrturisták – mint a szoftvermilliárdos Simonyi vagy a világhírű fizikus Hawking – indultak és készülnek a kozmoszba, hogy kedvet teremtsenek az űrkutatáshoz.

Az amerikaiak még az 1990-es évek elején flegmán azzal intézték el az egész holdügyet, hogy „ott már jártunk”. Valóban, az Apollo űrhajók jártak ott, de azóta senki. A hatvanas-hetvenes évek lázas űrversenye szép lassan elcsitult, ebben szerepet játszott a Challenger és a Columbia katasztrófája és a Szovjetunió szétesése is. Ma már azonban senki sem arról beszél, hogy már járt ott néhány amerikai. Az események felgyorsultak, új szereplők jelentkeztek, akik nem voltak még ott. Kína, India és Japán, valamint az Európai Unió és Németország, valamint jön Dél-Korea. Az Egyesült Államok 2010-ben ki akarja vonni a forgalomból az űrsiklókat, 2014-ig az új űrhajót az egykori Apollo űrkapszula mintájára akarják megépíteni, és legkésőbb 2020-ig vissza akarnak térni a Holdra. A többiek persze szeretnék megelőzni őket.

A NASA, az amerikai űrhajózási ügynökség szerint bolygónk kísérőjének déli pólusán állandó űrállomást létesítenének, amely elvileg mintegy ugródeszkául szolgálna a világűr további felderítésére. Közben sikeresen ért véget az Európai Űrügynökség (ESA) holdszondájának a vállalkozása, és a Smart–1 szonda új meghajtási, navigációs és kommunikációs technikákat tesztelt. Közös vonása a vállalkozásoknak, hogy ember nincs a fedélzeten, és zömmel tudományos kísérleteket és vizsgálatokat folytatnak, legalábbis ezt állítja mindenki… A lehetséges katonai és persze gazdasági célokról természetesen senki sem beszél.

Egy német szakértő szerint, aki ott akar lenni a Hold kutatásánál, annak most meg kell tennie a tétjét, ezért ez a nagy „tülekedés”. Kínában űrhajósokat is fel akarnak küldeni. A németek el akarják készíteni a Hold térképét, egyméteres felbontásban.

A vissza a Holdra effektustól a tudomány azt várja, hogy új ismereteket szállít a Föld útitársáról. Ezt nevezik a Hold tudományának (science of the moon). A kutatók lehetőséget kapnának arra, hogy bolygónk kísérőjéről végezzenek csillagászati megfigyeléseket, ami a Holdról való tudomány (science from the moon) nevet kapta. A Földről nem látható oldalán teljes a rádiócsend, az érkező jeleket semmi sem zavarja, vagyis ott egy érzékeny rádióteleszkópot is érdemes lehet építeni a kozmosz megfigyelésére. Végül a Holdon vizsgálni lehetne a csökkentett nehézségi erő és a kozmikus sugárzás hatását az egészségre, ez a „holdtudomány” (science on the moon). A kutatók és kormányok további célja a Mars, de a Holdat addigra már be kell „lakni”.