Börtönbe vonulna az "ügynökvadász" - Fordulat az Ungváry-Kolláth-ügyben

Egy napra fogdába vonulna Ungváry Krisztián, ha jogerősen is elvesztené azt a rágalmazási pert, amelyet Kolláth György alkotmányjogász indított ellene két évvel ezelőtt. A történészt a bíróság első fokon kétszázezer forintra büntette, ami 520 napi tételnek felel meg. Ha nem fizet, a büntetést másfél év fogházra változtatják. Ungváry fellebbezett a tavaly nyáron hozott elsőfokú döntés ellen, és mint azt a Népszabadságnak elmondta, amennyiben ismét veszítene, 519 napi tételt kifizetne, a maradék egy napot pedig "leülné", hogy így irányítsa a figyelmet a "történelmi eseményekre".

A pereskedés oka az Ungváry által összeállított és a Political Capital elemző intézet honlapján 2004-ben megjelent ügynöklista. Kolláth a Magyar Hírlapban 2005 februárjában megjelent írásában tiltakozott a lista nyilvánosságra hozatala ellen, kapitális politikai blöffnek és haszonlesésnek minősítve azt. Szerinte az "átkosban" sem volt ab ovo bűn állambiztonsági tisztviselőnek, ügynöknek lenni - de még besúgónak sem. Ami ezen a címen akkoriban mégis jogsértően történt, régen elévült, ma üldözni reménytelen, ezért sem kellene új törvényt fabrikálni - írta.

"Vamzer volt, van, lesz" - tette hozzá. Válaszpublicisztikájában Ungváry burkoltan azzal vádolta meg Kolláthot, hogy érdekelt az ügynöklisták titokban tartásában, mondván: 1988-ban bizonyára "véletlenül" nevezték ki a Belügyminisztérium törvény-előkészítő főosztályának vezetőjévé, "és nem azt a feladatot kapta, hogy megteremtse az ügynökök átmentésének jogi feltételeit". Ungváry szerint a jogásznak befolyásos állami tisztségviselőként az volt a feladata, hogy kidolgozza a szigorúan titkos (szt) tisztek - az állambiztonsági szolgálat "elitje" - rendszerváltás utáni javadalmazásának jogi garanciáit. Szégyellnie szerinte annak kell magát, aki ma is igyekszik takargatni a Kádár-rendszer mocskát.

Ungváry kérdőre vonta Kolláth Györgyöt, hogy vajon a terror és az elnyomás tetteseit nem terheli-e morális felelősség. Kolláth ezt úgy értelmezte, hogy a történész leügynöközte őt. Ungváry azt mondja, ilyet nem állított, azt viszont igen, hogy BM-főosztályvezetőként Kolláth az ügynökök áttételes munkaadója volt, a Fővárosi Tanácson még tartótisztképző kurzusokat is tartott. Azt is felrótta Kolláthnak, hogy elintézte egy volt KISZ-vezetőnek, hogy ne szervezzék be, a már akkor is ismert alkotmányjogászt, Halmai Gábort és feleségét pedig egy cikk miatt megfenyegette.

Kolláth ezt tagadja és perelt. A bíróság úgy ítélte meg, hogy utóbbi állításoknak a perhez semmi köze, ezért nem tette őket a per tárgyává. (Ungváry dokumentumokkal tudja bizonyítani a tisztképző tanfolyamokat, rendelkezésére áll továbbá Halmai nyilatkozata, valamint egy érintett nyilatkozata, akit Kolláth úgymond megmentett a beszervezéstől, csakhogy e dokumentumokat nem tudta érvényesíteni a perben.) 

A bíróság érdemben csak az "ügynökváddal" foglalkozott. Az alkotmányjogász bíróság előtt cáfolta, hogy akár érintőlegesen is köze lett volna az állambiztonsági szervekhez. Azt elismerte, hogy "a rendszerváltozás után függőben maradt ügyek jogszabályi rendbetételére az új belügyminisztertől feladatot kapott", de állítása szerint nem az szt-tisztek juttatásainak folytatására, hanem az ellenkezőjére tett javaslatot, már Horváth Balázsnak.

A periratok szerint Kolláth azt javasolta akkoriban, hogy botrány nélkül számolják fel a régi kapcsolatokat, "legfeljebb néhány esetben szociális segítséget biztosítva" (kiemelés a szerzőtől). Végül Ungváryt első fokon mind a polgári, mind a büntetőperben elmarasztalta a bíróság. Előbbiben jogerősen 400 ezer forint megfizetésére kötelezték a történészt az alkotmányjogász jó hírnevének megsértése miatt. Utóbbi perben az elsőfokú ítéletet Ungváry megfellebbezte.