Salman Rushdie mesekönyvet ír, mert megígérte a kisfiának
"Megígértem Milannak, aki még csak most lesz 11 éves, hogy írok egy másik könyvet is a fiatal olvasók számára, mert éppen most olvasta a Hárun és a mesék tengerét, és beleszeretett. De tisztában van azzal is, hogy a Hárunt a bátyjának ajánlottam. Számon is kérte, "hol az én könyvem?". Kénytelen voltam üzletet kötni vele, hogy előbb megírhassam a Firenzei bűbájost" - mondta az író a Reuters hírügynökségnek adott interjújában.
"Az ember belegondol, hogy vajon még hányra futja. Ez a kérdés különösen fontossá válik, ha nem vagy már halhatatlan. 25 évesen azt hiszed, mindent megtehetsz, tengernyi időd van rá. Most már nincsen annyi. Úgy vélem a témaválasztás az, amiben az öregedéssel egyre jobb lettem íróként" – olvasható a Népszava Online-on.
A másik előnye a futó időnek és a céltudatosabb szellemnek Rushdie szerint a kritika könnyedebb feldolgozása. "Persze, mindig jobb, ha az emberek megértik és szeretik, amit csinálsz, mintha nem értik és nem is szeretik. De aztán az ember elérkezik egy pontra, ahol felteszi magának a kérdést: hány jó, munkával töltött év is van már mögöttem? És amikor feltesszük magunknak ezeket a bizonyos kérdéseket, az élet és a halál kérdéseit, akkor azok a dolgok, amiket a kritikusok mondanak rólunk, apró semmiségeknek tűnnek".
"Jelenleg a legfontosabb célom, hogy az életemet leegyszerűsítsem" – vallja Rushdie – "olyan dolgokat akarok csinálni, amelyekhez valóban van kedvem. Ezek pedig a családdal, a munkával és a barátaimmal kapcsolatosak".
