Lengyel László a nemzeti kárálásról és a homo kadaricusról
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságLengyel László a HVG-ben olvasható elemzésében úgy véli: az 1945 előtti régi Magyarországon a szokások diktálták a polgároknak, hogy mit kell tenniük. Az ötvenes években az illendőség helyébe a diktátumok léptek, a hetvenes évekre viszont megszűnt a magyar társadalmat irányító kényszer. A homo kadaricus, vagyis a kádári kisember tapasztalata, hogy a termelői társadalmat a fogyasztói veszi át, ahol azonban még nem tudni, mit, hogyan és miért kell fogyasztani.
A politológus szerint a rendszerváltást követően az 1995-1996-os Bokro-csomag megalapozta, majd Orbán, Medgyessy és Gyurcsány elhibázott gazdaságpolitikai lépései megteremtették az új magyar fogyasztói társadalmat. Lengyel szerint a "fogyasszatok!" jelszó megteremtett a magyar újpolgárt, akinek életstratégiája a maximális fogyasztás mellett a szolgáltatások minél nagyobb igénybevétel és az ellentételezések minél teljesebb elkerülése.
Az elemző kijelenti: ez a réteg fogyasztásával igyekszik más államok polgárai fölé kerekedni és két kategóriába oszthatóak. A sérelmi-nacionalisták a Székely-himnuszt sírva éneklő, Nagy-Magyarország-matricás emberek, míg az életforma-nacionalisták az Audi-lízingelő, Pomázon kétszintes házat építő sikeresek, akik a kelet-európaiakat alacsonyabb fogyasztásuk miatt lenézik.
A szellemi elitről szólva Lengyel kijelenti: a kádári kisember gúnyolódott az élhetetlen értelmiségieken, míg ez utóbbi réteg gyűlölte a hetvenes éveket és a fogyasztásból eredő eladósodásra figyelmeztetett. Ezekből a véleményekből alakult ki a kádári éveket búcsúztató nyolcvanas éves szellemi műhelye. A kétezres évek ugyancsak reform- és elitellenes légkörben zajlott, de ezúttal nem jelent meg az érdemi kritika nyelvezete, a fogyasztói társadalom kísérlete megbukott. Az újmagyar paradigmája: "én hazudok neked, te hazudsz nekem, ő hazudik nekünk, mi hazudunk magunknak, ti hazudtok mindenkinek, ők hazudnak egymásnak."
A politológus szerint a Hankiss Elemér által felvázolt társadalmi csapdában vergődünk, ahol egymás mellett áll az aki-bírja-marja és az ahogy-esik-úgy-puffan ország.
