Úgy tűnik, a kormánypárt erős jelölttel és kampánnyal mozgósítani tudja megmaradt szimpatizánsait - vagyis nem a 2006-os tábor teljes körű mobilizálása a realitás, hanem a 2009-esé. A Jobbik voksokat vehet el a Fidesztől, s az a lehetőség is fennáll, hogy a bizonytalan helyzetű SZDSZ és esetleg az MDF szavazói (vagy egy részük) az MSZP-t választják a küszöbön imbolygó pártok helyett.
Ha mindezek az MSZP számára kedvező feltételek érvényre jutnak, s más egyéb - például a szocialisták politikája - nem változik, akkor az MSZP elérheti, hogy a Fidesz ne kapjon kétszer annyi szavazatot, mint ő, vagy ne kapjon pártlistán kétharmadot. Ennél többet viszont aligha – írja a Népszabadságban Lakner Zoltán.
A politológus hozzáteszi: a kétharmados parlamenti mandátumarányhoz nem kell pártlistán is kétharmadot szerezni. Az országos támogatottság húsz-huszonöt százalékos különbsége esetén majd'' minden egyéni választókerületben a Fideszé lehet a győzelem. A választókerületekért folytatott versenyben kivívott nyomasztó többség révén a Fidesz a kétharmados többség határára juthat. Másképp fogalmazva, az MSZP jelenlegi állapotában még az összes megmaradt szimpatizánsának mozgósításával is utcahosszal veszítene. Döntő fordulat ez két olyan választást követően, amikor pártlistán egyszázaléknyi volt a differencia a két nagy párt között. Ilyen különbség mellett kérdéses, megtarthatja-e legalább a "fellegvárait" az MSZP.
Kétséges továbbá, hogy az MSZP kezében maradt kártyák mennyire erősek. Alapesetben a Fidesz kétharmados többségével kapcsolatos aggodalmak felkeltése és a szélsőjobboldal erősödésére való hivatkozás voksokat hozhatna az MSZP-nek. E taktika érvényre jutását eleve nehezíti, hogy a Fidesz - jól felfogott érdekében - Jobbik-ellenes retorikára váltott, de ennél jóval komolyabb probléma az MSZP számára, hogy nagyon nehezen tud bármi hihetőt felelni a választóknak arra a kérdésre, hogy "miért az MSZP?".
