Az EU sem nyújt minden gondra gyógyírt

Az uniós csatlakozáskor táplált felzárkózási remények és a tények közötti jelentős különbségek jórészt a tagországok túlzottan fogyasztásnövelésre koncentráló, a fejlődés hosszú távú egyensúlyi feltételeit figyelmen kívül hagyó elosztási politikájának a következménye. A csatlakozásunkat megelőző és követő három-három év alatt a GDP és a GNI közötti különbség közel kétszeresére nőtt. A kivitt és behozott profit és a munkajövedelmek eltérése – a nemzetközi viszonylatban kiugróan magas külföldi tulajdoni részesedés miatt – napjainkban ma már olyan nagyságrendű, amely megközelíti a hazai válságkezelés többéves megszorításainak összegét.

A bővítés eredményei nem csupán közösségi szinten mutathatók ki, hanem csoportvetületben is. Az új tagállamokban az egy főre jutó jövedelem 1999-ben még a régi tagállamok átlagának mindössze a 40 százalékát tette ki, 2008-ra ez a hányad 52 százalékra emelkedett. Ugyanez az index a régi tagországok egészében kisebb visszaesést mutat. Látszólag tehát ezek a tagállamok áldozatot hoztak, de akár a piacnyerés révén, akár a gyümölcsöző befektetési célterületek által, ők is jelentősen profitáltak a bővítésből.

A régi és az új tagok közötti kereskedelmi forgalom kibővült. A taggá válást követően az új belépők kivitelének csaknem 80 százaléka intra-trade (unión belüli) forgalom lett. Ezzel a régi tagállamok is növelték az exportjukat; 2007-ben a teljes kivitelük 7,5 százalékát már az újakban értékesítették, miközben egy évtizeddel korábban ez a részarány még csupán 4,7 százalékot tett ki.

A négy visegrádi országba 1989–2008 között az EBRD adatai alapján 243 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke érkezett. A négy ország közül a nemzeti GDP arányában mérve a húsz év alatt összességében a legtöbb, 4,5 százalék Csehországba, míg Magyarországra a bruttó nemzeti termék 3,7 százaléka érkezett. Az 1989–2008 közötti összes magyar FDI-beáramlás megközelítette a 49 milliárd dollárt, az FDI-állomány 2007-ben meghaladta a GDP 70 százalékát. A csatlakozás feltételét képező piacgazdasági reformok nyomán az új tagországok sikeres felzárkózása azoknak a pénzügyi támogatásoknak is köszönhető, amelyekhez az Európai Unió különböző (Strukturális, Kohéziós és Agrártámogatási) alapjaiból jutottak hozzá. Ezek GDP-hez viszonyított aránya – az előző költségvetési ciklus (2004–2006) bővítési évet követő időszakában – Lengyelországban megközelítette a 2 százalékot, Szlovákiában és Magyarországon 1, a viszonylag fejlettebb Csehországban és Szlovéniában 0,8, illetve 0,5 százalékot tett ki. Az unió legújabb, 2007–2013 közöttre vonatkozó költségvetési ciklusában 25 milliárd eurónyi többleterőforráshoz juthat hazánk.

Az új tagállamokban a munkanélküliség korábbi magas aránya 2007-re az EU korábbi tagállamaihoz hasonló szintre, mintegy 7 százalékra csökkent. Mindez alapvetően a bővítés hatására felgyorsult gazdasági növekedés eredménye volt (1999–2003 között az új belépők átlagos növekedési üteme még csupán 3,5 százalékot tett ki, 2004–2008 között pedig már elérte az 5,5 százalékot).

Az inaktívak arányát több új tagországban is csökkentette, hogy több millióan vállaltak munkát a régi tagállamokban. Ugyanakkor a régiekben korábban hangoztatott tömeges munkaerő-beáramlással kapcsolatos aggodalmak nem igazolódtak be. A legtöbb befogadó országban a más tagállamból származó munkavállalók aránya nem haladta meg a munkaképes lakosság 1 százalékát, emellett a migráns munkavállalók révén a sok esetben jelentős teljesítménynövekedést gátló munkaerőhiányt is sikerült megszüntetni.

Magyarország a vizsgált időszak egészére készített kohéziós rangsor kilencedik helyezettje, úgy, hogy ezt a helyét még nagyrészt a csatlakozást megelőző korábbi évek eredményeinek köszönheti. A tagfelvételtől számított kohéziós rangsorban Magyarország az utolsó helyen áll.

Összességében: a bővítés pozitív mérleget mutat a régi és az új tagállamokban is. A 2004-es bővítéssel taggá vált országok közül azonban csak azok értek el számottevő felzárkózási teljesítményt, amelyek betartották a gazdasági fejlődés általános egyensúlyi törvényszerűségeit. VG

Unió ma a világ legna-gyobb integrált gazdasági térsége.

A 103 millió főnyi új állampolgárral gyarapodott s így 494 milliós térség a világszerte megtermelt bruttó hazai termék (GDP) 30,8 százalékát állítja elő (az új tagállamok részesedése ebből 2,1 százalék).

A nemzetközi exportban és importban (az intra-trade kereskedelem nélkül) 18,0, illetve 16,8 százalékkal részesedik.

A világ FDI-beáramlásának 46,4 százaléka irányult az unióba a válságot megelőző évben.

Mindennek eredményeként az EU fontos szerepet játszik a globális gazdasági erőtérben.

Unió ma a világ legna-gyobb integrált gazdasági térsége.

A 103 millió főnyi új állampolgárral gyarapodott s így 494 milliós térség a világszerte megtermelt bruttó hazai termék (GDP) 30,8 százalékát állítja elő (az új tagállamok részesedése ebből 2,1 százalék).

A nemzetközi exportban és importban (az intra-trade kereskedelem nélkül) 18,0, illetve 16,8 százalékkal részesedik.

A világ FDI-beáramlásának 46,4 százaléka irányult az unióba a válságot megelőző évben.

Mindennek eredményeként az EU fontos szerepet játszik a globális gazdasági erőtérben.-->