Jogsértő szabályozások

Míg az Európai Közösségen belül a vállalkozásokra az EK-szerződés (EKSZ) versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó 81. cikke érvényes, addig a tagállamok esetleges versenykorlátozó hatású állami intézkedéseit az EKSZ 10. cikke hivatott rendezni. Ez utóbbi kötelezi a tagállamokat a közösségi feladatok teljesítésének elősegítésére, valamint minden olyan intézkedéstől való tartózkodásra, amely veszélyeztetheti az EKSZ célkitűzéseinek megvalósítását.

A fenti elhatárolás szükségessége abból fakad, hogy a nemzeti versenyhatóságnak nincs hatásköre olyan nemzeti jogszabályok érvényességéről vagy alkalmazhatóságától dönteni, amelyek elveszik a teret mindenféle lehetséges verseny elől. E lehetőséget a nemzeti versenytörvények nem tartalmazzák, továbbá a közösségi jogi elvekből sem vezethető le.

Az Európai Közösségek Bíróságának (EB) CIF-ügyben hozott ítélete kiemelte, hogy – a közösségi jog elsőbbségének elve alapján – minden állami szerv (beleértve a tagállami versenyhatóságokat is) köteles mellőzni a közösségi joggal ellentétes nemzeti jogszabályokat, ugyanis ha erre nem lenne lehetőségük, azzal a közösségi jog hatékonysága csorbulna. Ahogyan azt az EB ítélete leszögezi: az említett szervek kötelezettsége abban áll, hogy „minden megfelelő intézkedést megtegyenek a közösségi jog teljes körű érvényesülése érdekében”. Ez a mellőzési kötelezettség azonban csak azokra az esetekre értelmezhető, ahol fennáll a tagállamok közötti kereskedelem érintettsége.

Amennyiben a Bizottság járna el, akkor – ellentétben a tagállamok versenyhatóságaival – nem mellőzhetné a közösségi jogot sértő állami szabályt, viszont jogsértési eljárást kellene kezdeményeznie az EB előtt a tagállam ellen az EKSZ 226. cikke alapján.

A fenti eset állna elő abban az esetben, ha az Élelmiszer Termékpálya Kódex egyes – versenykorlátozó célú vagy hatású – rendelkezéseit a magyar állam erre vonatkozó jogszabálya megerősítené, annak megvalósulását elősegítené, vagy bármilyen egyéb módon megkövetelné azon vállalkozásoktól, amelyekre az vonatkozik. Ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha a magyar állam jogszabálya vagy kormánya egyik miniszterének erre vonatkozó állami aktusa révén mentesítené a Kódex – egyébként termelő, feldolgozó, viszonteladó és forgalmazó vállalkozásokat tömörítő szervezetek közötti – versenykorlátozó megállapodásokat tartalmazó paszszusait a versenyszabályok alól. Ez ugyanis egyértelműen szembemenne a magasabb rendű közösségi jogszabállyal (a Tanács 1184/2006/EK rendelete az egyes versenyszabályok mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére történő alkalmazásáról), valamint az arra épülő közösségi esetjoggal, amely kimondja, hogy – további, igen szigorú feltételek teljesülése esetén is – csak a termelők, termelői szervezetek egymás közötti megállapodása mentesülhet az EKSZ 81. cikke alól, így azok a megállapodások, amelyeknek egy termelő, valamint egy kereskedő is a részese, értelemszerűen nem esnek ezen kivétel alá.

A fentieken túl az EKSZ 226. cikke alapján közösségi jogsértési eljárás indítható a tagállam ellen akkor is, ha a versenykorlátozó állami intézkedése – jellegéből fakadóan – alkalmas arra, hogy az Európai Uniónak az áruk szabad mozgására vonatkozó alapelvét sértse.

Amennyiben például a hazai árukat előnyben részesítő rendelkezéseket törvénybe foglalnák, akkor a tagállam közösségi jogsértést követne el, intézkedései ugyanis sértenék az EKSZ 28. cikkét, amely kimondja, hogy a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és az azzal azonos hatású intézkedés.

A magyar Kódex egyes céljaihoz nagyban hasonlító, a nemzeti piacot előnyben részesítő magatartás miatt marasztalta el például az ír államot az EB az ún. Buy Irish-ügyben. A jogeset egy olyan – hazai előállítású áruk vásárlására ösztönző – kampánynyal állt összefüggésben, amelyet az ír kormány által irányított és finanszírozott magánszervezet vezetett. Az EB erre alapozva állapította meg Írország felelősségét az EKSZ 28. cikkének megsértésében. SP

Ugyanezt eredményezheti az is, ha a tagállam olyan nemzeti szabályokat foganatosít, amelyek elveszik a teret mindenféle lehetséges verseny elől az adott piacon.

Ugyanezt eredményezheti az is, ha a tagállam olyan nemzeti szabályokat foganatosít, amelyek elveszik a teret mindenféle lehetséges verseny elől az adott piacon.-->