Milyen élőlény eregethet metánt a Marson?

Ez a képesség olyan egyedülálló organizmussá teszi, mely alkalmas lehet a marsi élethez történő adaptálódásra. Ez a túlélő a Methanosarcina barkeri. Édesvízi és tengeri üledékekben él, és olyan egyéb helyeken, ahol ritka az oxigén. Mivel metánt lélegzik ki, a kutatókat nagyon érdekli, hogy ez a baktérium – vagy más „metanogén” – lehet-e felelős a 2003-ban a marsi atmoszférában észlelt metánért – írja a hirado.hu a LiveScience nyomán.

Az M. barkeri azért emelkedik ki metanogén rokonai közül, mivel élőhelyét tekintve nem olyan válogatós. Az újabb vizsgálatok során kiderült, hogy a baktérium hosszú ideig életben marad száraz időszakban, és a széles hőmérsékleti ingadozások között.   „Megvan minden jellegzetessége ahhoz, hogy életben maradjon a Marson” – mondja Kevin Sowers amerikai kutató. A szakember úgy hiszi, az  M. barkerihez hasonló baktériumok talán mindennel képesek lennének megbirkózni, amit a Vörös Bolygó nekik szegez, az erős, szezonális vízciklusokkal, a ritka tápanyagokkal, a nappal-éjszaka hőmérséklet különbségeivel, melyek elérik a 100 fokot is.

Az elmélet alátámasztására Sowers és csapata azt tervezi, az M. barkerit alapos vizsgálatnak veti alá, hogy megfigyelje, mennyire alkalmazkodó. A szárazság, hőmérséklet és oxidáció szélsőségei alatt, megvizsgálják az organizmus DNS-ét és sejtfunkcióit, valamint külső „páncélját”, mely a mikroba kulcsfontosságú túlélő mechanizmusa lehet. A vizsgálatot a NASA Exobiológia és Evolúciós Biológia Programja támogatja.  

Az M. barkeri szívósságának jobb megismeréséhez Sowers csapata hetekre, hónapokra vagy évekre megfosztja majd az alapoktól a mikrobamintákat, majd szélsőséges hőmérsékleti és oxigén feltételeknek teszi ki őket. „Azt vizsgáljuk majd, mik az organizmus határai” – mondja a szakember. DNS génlapkás és 3D tomográfiás technikával vizsgálják majd, hogyan reagálnak a sejtek, és mi az előnye a külső buroknak.  

Timothy Kral arkansasi kutató úgy hiszi, a vizsgálat igen jelentős. Csapata szintén tanulmányozta már az M. barkerit és egyéb metanogéneket a marsi élet modelljeiként. Ezen organizmusok képessége, mellyel hosszú időn át túlélik a száraz körülményeket, „illeszkedik a Marshoz, ahol a víz elérhetősége szezonális lehet, csakúgy, mint a Föld néhány helyszínén