Az idősebbek még emlékeznek arra a szép pillanatra, amikor Fodor Gábor 1993 decemberében, miután elvesztette az Orbán Viktorral vívott csatáját, kilépett a Fideszből, és egyúttal lemondott a képviselői mandátumáról.
Magyar Bálint ekkor nevezte Fodort a politikai etika hercegének. Az SZDSZ akkor még nagy, sőt ígéretes párt volt, így a politikusi sziporkát nem fogadta akkora röhögőkórus, mint Kóka pannon pumáját. Pedig nem volt nehéz átlátni, hogy - tekintettel a közelgő választásokra - a fennkölt lemondás csak előjátéka a nagy belépésnek – írja a Népszabadságban Kőszeg Ferenc.
Magyar Bálint az SZDSZ Országos Tanácsa (OT) ülésén diadalmasan jelentette be, hogy az SZDSZ népszerű új tagja a választáson a párt országos listájának a második helyére kerül. Néhány alapszabálymolynak eszébe jutott ugyan, hogy ezt a döntést az OT-nak kellett volna meghoznia, hisz épp az előző ülésen folyt késhegyig menő csata a befutóhelyekért.
Némelyeknek az is eszébe jutott, vajon bölcs dolog-e ennyire nagyoskodni egy szövetséges párt elhappolt frontemberével. De a halleluja, hogy egy valóságos herceg került a listára, elnyelte a morgolódók nyammogását.
Fodor mostani, második lemondásának kisebb a füstje, de nagyobb a tétje: korántsem biztos, sőt, inkább kevéssé valószínű, hogy ebből a lemondásból van még visszaút a politikába – véli a politológus.
