Néhány váratlan feladat rögtön a nyakába szakadt, ahogy átvette a tárcát. Ez nem zavarta meg az indulásnál?
A külügyben ez nem szokatlan. De az első száz nap külpolitikai offenzívája nagyon is átgondolt, tudatos volt. Harminc tárgyalást folytattam, ezek közül huszonhatot terveztünk, akartunk, kezdeményeztünk. Szinte mindenkivel találkoztam, aki fontos Magyarország számára.
Mekkora kihívás a szlovák államnyelvtörvény?
Ez az ügy teljesen a szándékaink ellen való. Májusban, amikor Pozsonyban jártam, baráti jobbot nyújtottam szlovák tárgyalópartneremnek. Azt javasoltam, zárjuk le a múltat és építsük a jövőt, mert soha ilyen jók nem voltak a kétoldalú együttműködés lehetőségei, mint most, amikor Szlovákia és Magyarország egyaránt a és az tagja, és a schengeni rendszerrel megszűnt közöttünk a határ.
Ehhez képest akkor most nyilván csalódott. Együttműködés helyett kétoldalú konfliktus lett a szlovák nyelvtörvényből.
A Szlovákiában jelenleg kormányzó parlamenti többség gerjeszti a feszültséget. Egyszerre három konfliktust vállal fel az államnyelvtörvénnyel: a saját magyar kisebbségével, Magyarországgal és a nemzetközi normákkal. Úgy vélem, ez nem válik Szlovákia javára. Ráadásul az Európai Uniónak általában is van egy szellemisége, értékrendje, amit a tagállamoknak illik tiszteletben tartani, és van egy fóruma, az Európai Parlament, ahol az aggodalmainknak hangot lehet adni.
Gondolja, hogy európai uniós tagállamhoz méltóan viselkedik most Szlovákia vagy éppen Magyarország ebben a szituációban?
Ha tetszik, ha nem, úgy kell viselkednünk. Nekünk mindenképpen. A magyar kormány igyekszik pontosan tartani magát az EU, az EBESZ és az ET normáihoz. Többek között nem gondoljuk azt, hogy a magyar–szlovák viszony kizárólagos terepe ez a szerencsétlen nyelvtörvény. A vállalkozói szféra már felfedezte és ki is használja azt, hogy soha ilyen jó feltételei nem voltak a kétoldalú együttműködésnek. Fejlődnek a kapcsolatok az iskolák, egyházak, városok között.
