Amikor beléptünk az egyik áruházba, kígyózó sort pillantottunk meg az egyetlen működő kasszánál. Volt ugyan azon kívül még másik három pénztár is, de azok nem üzemeltek.
Gyorsan összeválogattuk a boltból a szükséges holmikat, majd beálltunk a több méteres sorba. Már majdnem sorra is kerültünk, amikor megjelent a másik pénztárnál egy hölgy, aki intett a tömegnek, hogy oda is lehet menni. Mi már negyed órája a sorban álltunk, de esélyünk sem volt, hogy gyorsan átérjünk oda. Így aki alig egy perce állt be mögénk, villámgyorsan az új pénztárnál termett. Mi pedig még mindig ott álltunk a korábbi hosszú sorban és vártuk, hogy ránk kerüljön a sor. Szóval, nem kis idő telt el, mire végre kijutottunk.
Egy másik, nagyobb áruházban is megfordultunk, ahol rendkívül sok kassza van. Beálltunk az egyetlen működő pénztárhoz, ahol előttünk közel húszan ácsorogtak már. Hosszú idő telt el, mire sikerült megközelítenünk a pénztárt. Ám éppen a cél előtt közölte velünk a pénztáros, hogy álljunk már át másik pénztárhoz, mert ő zárja a kasszát, és az előttem álló hölgy az utolsó, akit fogad. Mi nyomban kiálltunk onnét. Meg még rajtunk kívül hárman is, akik azonban fennhangon megjegyzéseket is tettek a történtek miatt. Ekkor azonban már csak egyetlen kérdésre kerestük a választ. Nevezetesen arra, hogy melyik pénztárhoz álljunk, mert a többi közül egyik sem működött. Az eladó csak annyit mondott, hogy várjunk, mindjárt jön a kolléganője. Ami szerencsére végül is csakugyan így történt, s akkor már tényleg gyorsan ránk került a sor.
