Az eddig a szociáldemokratákkal nagykoalícióban kormányzó CDU–CSU pártszövetség nemcsak a legtöbb szavazatot szerezte meg, de a lapzártánk környékén nyilvánosságra került első részeredmények és exit pollok arra utaltak, hogy a szívüknek legkedvesebb potenciális partnerrel, a szabad demokratákkal együtt szűk többségük lehet a Bundestagban.
Az üzleti élet legtöbb szereplője előzetesen éppen ezt a koalíciót szerette volna győztesnek látni, mert általános vélemények szerint a fekete-sárga színezetű kormány bátrabban láthat neki a szükséges reformoknak, mint az előző koalícióban sokszor csak vegetáló fekete-piros kényszerszövetség. Egyes elemzők egyenesen azt jósolták, hogy az euró erősödése várható, ha a keresztény-liberális páros többséget szerez az alsóházban.
A CDU és az FDP koalíciójától megfigyelők adócsökkentéseket, az üzleti életet gúzsba kötő szabályozások oldását és az atomerőművek élettartamának meghosszabbítását várják. ACDU a kampányban a legalsó szja-kulcs 12 százalékra csökkentését, illetve a középső kulcs sávhatárának évi 52 ezer euróról 60 ezerre emelését ígérte. Elemzők szerint azonban kérdés, hogy a gazdasági válság közepette lesz-e ehhez elég költségvetési mozgástér.
A választást követően nem uralkodott kirobbanó jókedv a CDU székházában, mivel a párt 1949 óta leggyengébb eredményét érte el, még a 2005-ös eddigi mélypontot is alulmúlva. Az elsőként megszólaló CDU-s tartományi miniszterelnökök igyekeztek jó képet vágni ehhez, és azt emelték ki, hogy Németország szerintük kiállt Angela Merkel mellett. A valóságban azonban a keresztény pártok csakis annak köszönhetik hatalmon maradásukat, hogy a legnagyobb ellenfél szociáldemokraták még náluknál is siralmasabban szerepeltek.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy folytatódott a kis pártok térnyerésének folyamata. 1949 óta először 2005-ben fordult elő, hogy a keresztény pártok és a szociáldemokraták együttesen nem kapták meg a leadott szavazatoknak legalább a 70 százalékát. Akkor 69,4 százalék jutott nekik, most már jóval 60 százalék alatt maradtak. A szabad demokraták, a zöldek és a szociáldemokratákból kivált baloldaliak egyaránt a legjobb eredményt könyvelhették el fennállásuk óta.
A választási hajlandóság az előzetes adatok szerint a háború után most volt a legalacsonyabb, alulmúlva a 2005-ös mélypontot (az 77,7 százalékos volt). Az alacsony részvételt elemzők az unalmas kampánnyal magyarázzák, amely kevés izgalmas témát vetett fel a választók számára. Merkel például alig említette meg a voksolás előtti hetekben ellenfelei nevét. Ezért sokan támadták is a párton belül, s nemegyszer szóvá tette a szövetséges bajor CSU vezetője, Horst Seehofer is. Utolsó kampánybeszédében talán éppen ezt igyekezett feledtetni a kancellár, azt állítva, hogy csak a keresztény–szabad demokrata koalíció képes racionálisan irányítani a gazdaságot, illetve, hogy a választók voltaképpen arról döntenek, milyen gyorsan lábaljon ki Németország a válságból.
Félelem
A voksolásra kiemelt biztonsági óvintézkedések közepette került sor, miután az al-Kaida és a tálibok videoüzenetben fogalmaztak meg fenyegetéseket. A szövetségi belügyminisztérium lezárta a légteret a müncheni Oktoberfest felett, és szigorú ellenőrzéseket vezettek be a pályaudvarokon.
