Egyre nagyobb üzlet a szén-dioxid-kereskedelem

Előzmények

Az 1997-ben elfogadott kiotói jegyzőkönyv alapján emisszió-kereskedelemre nyílt lehetőség, ugyanis az aláírók szerint ily módon lehet a legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb károsanyag-kibocsátást elérni. Az emisszió-kereskedelmet a résztvevők piaci alapon kívánták megvalósítani. Azok az országok, amelyek túllépik emissziós kvótájukat, az engedélyezett és a valós kibocsátás közötti mennyiséget szabadon – limitált mennyiségben – felvásárolhatják.

Az alkuban 1 tonna szén-dioxid ára (1 kvóta ára) kb. 5-20 euró között alakult. Mivel az egyezmény előtt az üvegházhatású gázoknak pénzben kifejezett értékük nem volt, mára jelentős kereslet mutatkozik a világpiacon. A nemzetközi kvótakereskedelembe egyre több ország, és egyre több vállalat kapcsolódik be.

A kibocsátási egységkereskedelmi rendszer lényege az is, hogy a résztvevő vállalatok kormányzati szinten rögzített kiosztási terv szerint évente kibocsátási egységeket kapnak. A kiosztott mértékig el kell számolniuk. A rendszer lehetővé teszi, hogy a vállalatok a részükre kiosztott, kibocsátásaik mértékét meghaladó egységekkel szabadon kereskedjenek.

Az emisszió-kereskedelem szabályai szerint minden létesítmény annyi CO2-t bocsáthat ki, amennyire jogosultságot szerzett. Szennyezési jogokat kaphat a nemzeti kiosztás keretében, vagy vásárolhat más piaci szereplőktől, illetve a kihasználatlan szennyezési jogokat értékesíthetik más létesítmény számára.

A nagy kibocsátók általában jó előre számolnak a kvótákkal, a kibocsátott mennyiségekkel, és pontosan tudják, hogy vásároljanak, vagy eladjanak a rendelkezésükre bocsátott mennyiségből. A kvótakereskedelem virágzó üzletággá fejlődött az utóbbi időben, lényegében saját tőzsdéje van, és banki termékek épülnek rá.

Jelenleg

A kiotói jegyzőkönyv értelmében Magyarország is szén-dioxid-kvótáinak értékesítésébe kezdett, tavaly nyáron az elsőként. 2008 augusztusában Belgiumnak 2 millió tonna kvótát, szeptemberben Spanyolországnak 6,6 millió tonna kvótát értékesítettünk. A két ügyletből Magyarországnak 28,2 milliárd forint bevétele származott. Idén nyáron pedig nyolcmilliárd forintért mintegy 3 millió tonna került értékesítésre. A kvótaárakról egyelőre annyit lehet tudni, hogy a japán cég tonnánként 9 és 10 eurót fizetett érte, ami kevesebb, mint a tavalyi egységár.

Magyarország további tárgyalásokat folytat kvótaeladásokról, több potenciális partner is van köztük, mind Európából, mind a tengerentúlról. Magyarország hozzáállásából jól látszik, hogy hazánk teljes mértékben kihasználja a kínálkozó lehetőséget.

A hazai üzleti életnek is hasznos lenne

Számos országban a klímavédelem és az emisszió-kereskedelem az üzleti élet szerves része. A karbonpiacok igen sikeresek, és a rendszer jelentős szerepet játszik a széndioxid-kibocsátás csökkenésében. Működésének megértése, az egyes szektorokra való hatások, lehetséges következmények felmérésének képessége azonban szinte teljes egészében hiányzik a hazai gazdasági szereplők eszköztárából.

Egy, a közelmúltban a Szent István Egyetemen megrendezett Karbonpiac 2009 elnevezésű konferencia arra kereste a választ, hogy hogyan lehet klímabarát módon, de az üzleti szempontok szigorú figyelembevételével. A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy hatalmas léptékű fejlődést produkáló az emisszió-kereskedelmi piacot nem lehet figyelmen kívül hagyni, és a magyar üzleti szférának, illetve a terület szakértőinek nagy szerepe van abban, hogy olyan klímavédelmi stratégiák kerüljenek kidolgozásra, amelyek teret engednek a klímavédelem üzleti életbe való integrálásának.

A konferencia folyamán többször megfogalmazódott, hogy fontos szerepe van a területen felhalmozódott, rendkívüli sebességgel bővülő ismeretek átadásának, új generációs közgazdászok képzésének.

Dr. Fogarassy Csaba, a Szent István Egyetem Klímatanácsának főtitkára három pontban foglalta össze a Miniszterelnöki Hivatalnak eljuttatott javaslatokat:

1. Szeretnék, ha a jelenlegi Európai Uniós kereteken belül a legköltséghatékonyabb emisszió-csökkentési stratégiák kerülnének meghatározásra, és nem rövidtávú haszonelvű érdekeket képviselnének. Értjük ez alatt azt, hogy a hagyományos energiaszektor szerepét redukálni kell az elkövetkező időszakok stratégia alkotásában.

2. Világossá kell tenni a gazdasági élet szereplői számára, hogy a karbonmegtakarítás piaci érték. Ahhoz, hogy ez szerves részévé váljon a magyar üzleti életnek, a piaci mechanizmusokat közvetlenül nem zavaró állami garanciákra van szükség.

3. Az alternatív energetikai és egyéb emisszió-csökkentési beruházásokhoz kapcsolódó állami vagy banki finanszírozás emisszió-csökkentési teljesítmény alapján történjen, azaz a vállalatok személyes érintettségét kell elérni.

A konferenciának különleges aktualitást adott a decemberi ENSZ klímacsúcs (COP15), amely kulcsfontosságú mérföldkő lehet a klímaváltozás és a gazdaságpolitika szempontjából is.

A szakértők szerint azonban a cégeknek meg kellene fontolniuk, hogy a felesleges kvóták értékesítése helyett nem lenne-e kifizetődőbb környezetbarát technológiákat fejleszteni, mert a válság csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást, s így a kvóták árát, viszont a fellendüléssel egy mostani beruházás is kifizetődővé válhat, miközben a kvóták is felértékelődnek.