Szimbolikusan, egy játszmán keresztül mutatta be tegnap a legnagyobb magyar társasjáték, a korrupció helyzetét a Szólás Szabadsága. Fodor István, a Bölcsek Tanácsának tagja, Hack Péter büntetőjogász, volt liberális politikus és Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke kommentárokkal színesített játszmája több tanulsággal is szolgált.
Szinte nincs olyan színtere a mai magyar gazdasági és politikai életnek, ahol ne lenne jelen a korrupció. Ezt hivatott plasztikusan bemutatni a Korruptivity elnevezésű játék is, amelyet az nyer meg, aki a legtöbb hatalmi pontot gyűjti. A hatalom megszerzéséhez a játékban is egy üzleten/ügyleten keresztül vezet az út, olyanon, mint például a privatizáció, a telekspekuláció, vagy az autópálya-építés. A játékban mindenki eladó, de a hatalomra törekvőknek meg kell őrizniük a látszatot, vagyis a népszerűséget. Ugye ismerős a szituáció? Mindenesetre a játékosoknak ismerős volt.
Ahogy például az üzleti életből érkező Fodor István (aki korábban egy távközlési cégnél volt vezérigazgató és elnök) fogalmazott: nem az a kérdés, hogy a korrupció létezett-e. A kérdés, hogy az ember beszáll-e ebbe, vagy nem.
"Nagyon-nagyon nehéz volt kikerülni, de ki lehet kerülni. Tehát egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy cégnek csak kizárólag úgy tud üzletet fejleszteni, hogy korrumpál. Az más, hogy vannak területek, vannak ágazatok, ahol anélkül egyszerre nem lehet szerződéshez jutni, és abban a műfajban az ember kivonul" - mondta.
Kovács Árpád szerint társadalmi devianciák vannak Magyarországon. Ezzel summázta azoknak a - Bölcsek tanácsa által is használt - hazai és nemzetközi felméréseknek az ismertetését, melyek alapján nagyon-nagyon sötét kép alakul ki Magyarországról. Ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki korrupt, ám az tény: a csehek, németek, osztrákok, svédek úgy látják, hogy a társadalomnak mintegy negyede vesz részt korrupcióban - Magyarországon az arány 50 százalékos. Az adócsalás esetében a csehek és a németek 12, az osztrákok és a svédek 8 százaléka érintett - nálunk az arány 82 százalék.
Hack Péter ezt mintegy kiegészítve beszélt arról, hogy minden korrupciós ügyletnél van kevés számú konkrét személy, aki nagyon jól jár a dologgal és nagyon nagyszámú nem konkrét személy, aki nem vállalja a személyes kockázatot. Ehhez tette hozzá Kovács Árpád: "nem arról van szó, hogy pillanatnyi a korrupció, hanem bárhol, ahol korrupció van, az hosszabb távra befolyásol dolgokat, egyrészt meghatároz egy kapcsolatrendszert ebben a tekintetben, kiszolgáltatottá válik mind a két fél, elsősorban akit korrumpáltak, és nem akkor hat a korrupció, majd 3-4 év múlva jelenik meg ennek a hatása. Például, ha egy vállalkozó lekötelezett egy választás során egy képviselőt, annak az árát majd 3-4 év múlva hajtja be rajta."
Szóba került persze az is, hogy történtek kísérletek a hazai korrupció visszaszorítására, de ezek közül nem egy - a szándékok ellenére - csak tovább rontott a helyzeten. Példaként hangzott el , hogy a közelmúltban törvényjavaslat formájában megjelent a közérdekű bejelentő védelme. És a résztvevők elkezdtek példálózni: nagyon sok törvénymódosítás, nagyon sok szabály azzal a céllal vezetődött be, hogy visszaszorítsa a korrupciót.
"Ezek közül van olyan, például a kampányköltési keretnek az 1 milliós összege, ami történelmi távlatból több kárt okozott, mint aminek az elhárítására törekedett" - mondta Hack.
Vannak olyan szabályok, amelyek 8 éve hatályban vannak, például a feljelentési kötelezettség a korrupció kapcsán; 2002 óta hatályos, hogy ha valaki a hivatalában tudomást szerez arról, hogy ott korrupció történik és nem jelenti fel, akkor büntethető - egyetlenegy ilyen ügyre sem került sor eddig. Vagy egy másik példa: már több mint 15 éve bevezették a vagyonnyilatkozati rendszert 2008 közepéig 400 ezer vagyonnyilatkozat készült, ebből 7 esetben indult eljárás.
