Több ezer milliárd dollárnyi érték tűnt el, és sok százmilliárdnyi állami segítségre volt szükség a teljes összeomlás elkerüléséhez azért, mert a befektetési bankok az Atlanti-óceán mindkét partján más pénzével hazardíroztak, és kiszámíthatatlanul kockázatos ügyletekbe bonyolódtak.
A megfelelő büntetőjogi retorziók végrehajtása azonban nagyon nehézkes, mivel rendkívül összetett pénzügyi műveletekről van szó, amelyek esetében korántsem elég a bankárok féktelen nyereségvágyának vagy alkalmatlanságának bizonyítása.
„Hibát követtünk el”, „Súlyos károkat okoztunk”, „Túl sok kockázatot vállaltunk” – ilyen és ehhez hasonló kijelentések hangzottak el a vezető amerikai bankok vezérigazgatóinak szájából a washingtoni kongresszus bizottsága előtt tartott meghallgatáson január közepén. A „hibák” elismerése mellett azonban a bankvezérek egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy büntetőjogi felelősség nem terheli őket. Az összeomlástól felvásárlással megmentett Bear Stearns befektetési bank vezetője, Alan Schwartz még ennél is tovább ment: saját elmondása szerint bármennyit is gondolkodik a dolgon, egyszerűen nem tudja, mit csinált rosszul.
